Egy stroke-os naplója


Száznegyvenharmadik bejegyzés - Amikről nem beszélünk, avagy a stroke nem publikus következményei

Ezek a területek még fehér foltok, még ha egyes orvosok tudnak is róluk, csak tünetileg kezelik őket. Antidepresszánsokkal, szorongásoldókkal, nyugtatókkal, hangulatjavítókkal nyomják el ezeket az utózöngéket. Ezek akár évekig a betegség kísérőtünetei lehetnek, és akár…

Tovább olvasom

Nyolcvanharmadik bejegyzés - Mi az, hogy egészség?

 Ma borzasztó rossz kedvem van. Ma voltam a háziorvosomnál, így összesen negyedszerre voltam az orvosi rendelőben (és még hátravan min. 2) azért, hogy a kórházi zárójelentésemen, a kezelőorvosom által javasolt (és amúgy mindenhol máshol is ezt olvastam), 1 év után fel lehet…

Tovább olvasom

Hatvannyolcadik bejegyzés - Betegségtudat, és más finomságok

A betegségtudat egy szükséges rossz. Olyan, mint a rüh, amitől később nehéz megszabadulni. A betegség elején kétségtelenül szükség van rá. Az én esetemben azért mondogatták folyton, hogy el ne essek, amikor járni tanultam, és azért mondták, hogy el ne törjem a saját kezem a…

Tovább olvasom

Negyvenkilencedik bejegyzés - A stroke lelki okai

2013. 07.08. Meg fogom jegyezni ezt a napot, mert egy olyan emberrel találkoztam ma, akinek az anyukája stroke-os, és nem tudja 3 éve talpra állítani. Azt mondja, én segítek neki ebben. Szíven ütött a története, mert eszembe juttatta, mennyire el voltamkeseredve én is... Aztán ez…

Tovább olvasom

Negyvenkettedik bejegyzés - találkozás egy hasonszőrűvel

Először leírom, mikben fejlődtem. Rohamosan javulok, szinte én sem tudom már követni, már bot nélkül megyek mindenhová, mert mióta már tudom, hogy fel tudok állni, ha kell, megszűnt bennem az eleséstől való félelem. Így sokkal bátrabb lettem, és merek bot nélkül menni hosszú…

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása