Nyolcvanharmadik bejegyzés - Mi az, hogy egészség?


 Ma borzasztó rossz kedvem van. Ma voltam a háziorvosomnál, így összesen negyedszerre voltam az orvosi rendelőben (és még hátravan min. 2) azért, hogy a kórházi zárójelentésemen, a kezelőorvosom által javasolt (és amúgy mindenhol máshol is ezt olvastam), 1 év után fel lehet függeszteni a vérhígítón kívül (mert azt örökre szedni kell) a gyógyszereket, főleg ha jók a laboreredmények, és a továbbiakban nem indokolt a szedésük. Márpedig a friss vér és vizeletvizsgálat szerint minden eredmény jó, kivéve egyet (erről később).

Én örülök neki, hogy már ezen a baromi nehéz éven túl vagyok. Bár még nincs vége, ahogy elnézem, még hosszú évekig hatással lesz a stroke az életemre (gyógyszerszedés, gyerekvállalás stb.). 1 évig kell szedni az orvosok szerint a halom gyógyszert, amit felírtak, mégis most ping-pongozik velem a háziorvos, meg a neurológus, hogy merjenek-e valamit lecsökkenteni. De nem hogy csökkentették volna, még 1 jött ma hozzá, egy húgysav csökkentő gyógyszer (mert pont ma voltam a laboreredményemért, és magas lett a húgysav érték, ami felelős a köszvényért és közvetve a stroke-ért is pl.).

Szóval ma igazán tele a "tököm", el vagyok keseredve, hogy mindegy mit teszek, állandóan a fejem felett lebeg Damoklész kardja, tehát mindig találnak valamit. Tényleg igaz a mondás, hogy addig vagy egészséges, amíg orvoshoz nem mész. Én igazán igyekeztem az elmúlt évben előírásszerűen élni, sok mindenről leszoktam, és megvontam magamtól, mégis, ahányszor megvizsgálnak, annyiszor találnak valamit. 

Ezen elgondolkodva arra a következtetésre jutottam, hogy ezért is a felgyorsult, nyugati, önpusztító, és az egészségünket felemésztő életforma tehető felelőssé. Csakhogy ma az is elhangzott, hogy mivel a magas húgysavszintet okozó tünetek egyike sem áll nálam fent (ritkán eszem egyáltalán húst, akkor is fehéret, nincs daganatos megbetegedésem sem tudtommal, bőségesen iszom folyadékot, és nem iszom alkoholt, na meg amúgy is diétázom), akkor valószínűleg ez is örökletes, mint a stroke-ra való hajlamom. És ez ellen nem tudok tenni semmit. Kizárom, amit lehet, úgy élek, ahogy mondják, mégse jó valami.

Hát én ennyit tudtam tenni. Most már felteszem a kezeim, és azt mondom, elég volt. Unom.

 

Élek, ahogy tudok, megteszem magamért, a jövőbeni életemért, és a még meg nem született gyermekeimért, amit tudok. Csak rohadt igazságtalannak érzem, hogy akik nem tesznek magukért a világon semmit, vagy esetleg még rá is tesznek az önpusztításra egy lapáttal, azok vígan megélik viszonylag egészségesen az öregkort. Nem ritkán lusta, gyáva emberek, akiknek a sivár kis életében nem történik semmi, mert nem elég merészek hozzá, hogy hagyják történni őket. Míg azok, akiknek sok és fontos dolguk van még az életben, azoknak ilyen primitív akadályokkal van nehezítve az útjuk.

 

20111019testedlel8.jpg

 

 

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.