Vannak a stroke-kal kapcsolatban olyan tévhitek a köztudatban, amiket talán még az érintettek sem tudnak. Egy időben terjedtek körlevelek, amelyek felhívták a figyelmet a stroke-ra. Ezek jók voltak, de sajnos pontatlanok. Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba.

# 1 - A stroke mindig ugyanolyan

Mindenki különböző módon, és mértékben sérül, attól függetlenül, hogy hol van az agyban az érelzáródás, vagy oxigénhiányos állapot (ischémiás stroke, az esetek 80%-a), vagy milyen területen szakadt ki az agyi, vagy nyaki ér (vérzéses stroke, az esetek 20%-a). Eltér az is, hogy ki milyen idő elteltével kerül kórházba, milyen jellegű és mértékű pusztítást végez ez a nem is olyan hirtelen fellépő oxigénhiány, vagy az ér kiszakadása által az agytörzsbe kifolyó vér.  Az ideiglenesen fellépő oxigénhiányt TIA-nak hívjuk, a tartós, általában vérrög által okozott oxigénhiányt pedig stroke-nak. A betegek nagy része fél oldalára lebénul. Ha ki is jön belőle, elveszíti az egyensúlyérzékét, képtelen bármit is csinálni az érintett oldali kezével, nem tud járni, sokszor beszélni sem. Megsérülhet a memóriája, a térlátása, a látása, a bőrérzése, hogy csak a leggyakoribb következményeket említsem. És 10x-es eséllyel ismétlődhet meg, annál, akinek már volt. És a következő rosszabb, mint az 1. Már ha életben hagy. Statisztikák szerint a stroke-ot kapó emberek negyede hal meg azonnal, vagy a szövődményektől.

# 2 - Csak idős emberek kapnak stroke-ot

Tapasztalataim szerint már rég nem csak az idős emberek kapják meg a stroke-ot. A köztudatban ugyan még úgy él, mint az idős emberek betegsége, de én szinte csak fiatal stroke-osokat ismerek, persze ebben benne van az, is, hogy az idősek nem neteznek. Egészen fiatal, nálam is sokkal fiatalabb emberekről is tudok. Olyan extrém esetekről is tudok, ahol a baba a születés közben kapott stroke-ot, vagy az anya szülés közben, és a gyereke előbb tudott járni, mint ő. És a kor a felépülésben sem feltétlenül nehezítő tényező. Tudjuk, hogy minél idősebb a test, annál nehezebben regenerálódnak a sejtek, de az akaraterő csodálatos erejét alábecsülik, ugyanúgy, mint a szerető környezetét. Ha az embernek van inspirációja felépülni, felépülhet, akárhány éves is. Manapság már senki sincs biztonságban, az ismert okok közt van a kor, az érelmeszesedés, a pitvarfibrilláció, a családból örökölt hajlam, a stresszes életmód, a magas vérnyomás, vércukor, koleszterin, a mozgáshiányos, egészségtelen életmód, tehát, a mai modern emberek többségét érintheti. Azt is olvastam, hogy a magyarok génállománya hajlamosít is erre.

# 3 - A stroke hamar gyógyul

Gyakori tévhit, hogy a stroke is olyan, mint más betegség, amiből pár hét alatt meggyógyul az ember. Nos, a stroke-ból való gyógyulás egy nagyon képlékeny fogalom. Még ha az ember gyógyultnak is tekinti magát, MINDENKI küzd maradványtünetekkel, a stroke-on átesett emberek 100%-a! Van, akin látszik, van, akin nem, ez a különbség. Nem mindegyik egyformán súlyos, de az agyban végzett rombolása mindig érezhető lesz a betegségnek, valamilyen formában. Meg lehet tanulni velük együtt élni, de olyat nem ismerek, aki utána teljesen ugyanúgy érzi magát, mint a stroke előtt. Ha ilyet állít, akkor nem stroke-ja volt, hanem TIA-ja, ami mini-stroke, az oxigénhiány csak ideiglenes, aztán elmúlik, olyan, mint amikor valaki lábon hord ki egy szívinfarktust.

A gyógyulási idő is nagyon eltérő, egy kisebb sérülés nem jár ugyanolyan nyomokkal, mint egy nagyobb kiterjedésű, tehát a legjobb esetben hetek, de a legtöbb esetben, hosszú hónapok, évek munkája, hogy a stroke-ot megközelítő állapotba kerüljünk. Általában 1 évet mondanak, de nekem 1 év nem volt elég, van akinek meg 3 hónap is az.

# 4 - Elég tájékozottak vagyunk, ami a stroke-ot illeti

Sajnos az átlag emberekhez hasonlóan az egészségügyi dolgozók egy része is meglehetősen tájékozatlan a témában, nem tudják, hogyan ismerjék fel a jeleket (főleg fiatal emberek esetén). Ide 2 példa. Az illető mentőt próbált hívni, amikor stroke-ot kapott, de 2x egymás után is letették a telefont, mondván, hogy beszéljen érthetőbben. És hát nem tudott, mert éppen agyvérzést kapott, és ennek gyakran része, hogy elmegy a beszédkészség is. A másik az én esetem, amikor a 2 ügyeletes orvos nem ismerte fel a jeleket. Ha akkor az egyikük a húgom unszolására, és a biztonság kedvéért nem hív akkor mentőt, ma nem vagyok itt. A kórházi orvosokra, háziorvosokra is igaz ez, nem mindig tudják, hogy ezek a betegek jól rehabilitálhatóak, és nincsenek tisztában ennek folyamatával.

Az emberek pedig nincsenek tisztában vele, hogy mi is ez, addig amíg valami módon érintettek nem lesznek. A tömegtájékoztatás pedig siralmas, ha van, akkor is hiányos, vagy téves. Pedig ma már ez a 2. leggyakoribb halálozási ok a világon! Nem ártana nagyobb figyelmet szentelni neki. Főleg, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a semmiből jön. Mindig van előjele, és épp ezért megelőzhető is lenne.

# 5 - A stroke jelei  mindig láthatóak

A ma a neten látható, és elterjedt információk szerint a stroke-nak látható jelei vannak, hiszen arc is lebénul, az érintett oldal lebiggyed. Hát az én arcom nem bénult le. És a fiatal emberek többségénél is láthatatlan, vagy nehezen észrevehető jelekkel jár a stroke, ezért is tud nálunk nagyobb pusztítást végezni. Ami viszont helytálló, hogy ez érezhető dolog, és tudni kell, mikre kérdezzünk rá. Magunk is érzékelhetjük, ha az illető nehezen, összefüggéstelenül beszél, nehezen emeli és koordinálja a karját, és összecsuklik a lába. Gyakran szédülés, ideiglenes látáskimaradás, térlátás kiesés is kíséri a stroke-ot. Mi SEMMIT nem tehetünk, mindössze annyit, hogy kórházba visszük az illetőt, vagy mentőt hívunk. Ilyenkor az idő nagyon sokat számít, mert minél gyorsabbak vagyunk, annál kevesebb maradandó károsodást okoz az agyi sérülés. A stroke nem fáj, tehát a beteg sokszor nem tudja, mi történik vele, és múló rosszullétnek hiszi, nem véletlenül hívják néma gyilkosnak.

# 6 - Aki 3 órán belül kórházba kerül, annál a folyamat visszafordítható

A közhiedelemmel ellentétben ez nem igaz. Én ismerek olyat, aki 2 órán belül megkapta a kórházban a vérrögoldó injekciót, és mégis lebénult. Engem annak idején 2 órát várattak a sürgősségin, tehát még ott sem kezelik a helyén ezt a sérülést, ahol kellene. Még nem épült be a köztudatba, hogy ezt fiatalok is ugyanúgy megkapják. A sérülés mértéke viszont befolyásolható a gyorsasággal. Minél hamarabb elkezdik a kezelést, annál gyorsabban, és kevesebb látható nyom nélkül lehet felépülni.

# 7 - Minden stroke-os lebénul a fél oldalára

Ez sem igaz, mert sok olyat ismerek, aki nem bénult le. Ez több mindentől függ, attól, hogy milyen hamar került kórházba, az agyban melyik terület sérült meg, és mennyire, meddig állt fenn az oxigénhiány.

# 8 - Én tudom, mi a stroke

A szívinfarktus az, ha egy szívbe vezető ér záródik el, az agyi infarktus, ha egy agyba vezető ér sérül meg, a tüdőembólia, ha egy tüdőér sérül, ha lábban van ez, és okoz oxigénhiányt, akkor általában le kell vágni. A stroke nem mindig társul vérröggel, okozhatja vérszegénység, műtét, szülési erőlködés is, a kulcsszó az oxigénhiány az agyban. Ez minél tovább fennáll, annál nagyobb eséllyel bénul le az illető fél oldala, és sérül a mozgásközpont és/vagy a memóriaközpont/beszédközpont. Egyes esetekben a mozgásszervek egyáltalán nem sérülnek, máskor az illető egy időre kerekesszékbe kényszerül. Ezt vajon hányan tudják?

# 9 - Ebből nem lehet meggyógyulni

A stroke gyógyulásra általánosan 1 évet szoktak mondani. Én az elején nagyon elkeseredtem ettől, mert távolinak tűnt. Aztán amikor letelt az 1 év, csalódott voltam, hogy már nem javulhatok tovább. Ennek ellenére az utóbbi újabb 1 évben rengeteget fejlődtem, csak az iram lett lassabb. Vagyis ebből az állításból annyi igaz, hogy 1 év után a fejlődés nem áll meg, csak lelassul. Ezt 7-8 éves stroke-osok is megerősítik, és ők már csak tudják. 10%-a lehet azoknak a stroke-ot elszenvedő embereknek az aránya, akik nyom nélkül felépülnek, és ugyanarra szintre kerülnek vissza, mint annak előtte. De ami nem látható, nem jelenti, hogy nem is érezhető. Az időjárás változásait pl. mindig meg fogják érezni, érzelmileg ingatagabbak lesznek, görcsökre hajlamosabbak. További 20% maradandó sérülésekkel, de teljes életet él, 55% valamilyen hosszan elnyúló, netán maradandó korlátozással él (kerekesszékbe kényszerül, bottal, mankóval tud csak járni, vagy ki sem jön a bénulásból, és fekvőbeteg marad). 25% pedig meghal, vagy azonnal, vagy a szövődményektől. Én a 20%-ba sorolom magam, aki valamilyen maradványtünettel, de meggyógyul(t). Nem tekintem befejezettnek a folyamatot közel 2 év után sem, hiszek a szervezet öngyógyító erejében, és a természetes gyógymódokban, mert az orvostudomány már 1 évnél feladta, és azt mondta, innen nincs tovább. A család tevőleges segítsége itt nélkülözhetetlen, és ha a beteg is igazán akarja a felépülést, és tesz is érte, igenis sikerülhet. Az orvosok mindig a legrosszabb eshetőséget vázolják, hogy magukat levédjék. Hogy ha mégsem sikerül 100%-ban meggyógyulni, őket ne hibáztassák. Szerintem viszont senkinek nincs joga a reményt elvenni egy gyógyulótól. Még mindig jobb, ha nem gyógyulunk meg teljesen, pedig bíztattak, mintha semennyire sem gyógyulnánk, mert nem kecsegtettek semmi jóval, és mi elhittük, hogy nem lehet jobb. A stroke úgy gyógyul, hogy gyakoroltatjuk, emlékeztetjük a sejtjeinket a működésre. Sok logikai feladat, sok gyógytorna, beszédgyakorlat kell a gyógyuláshoz.

# 10 - Nem tehetünk semmit! (?)

Minden, amit olvashattatok, egy-egy konkrét példából ered. De ugyanúgy meg is tudom cáfolni, mert mindenre tudok ellenpéldákat is. Megpróbáltam átlagot vonni, és a legtöbb, általam ismert eseten keresztül bemutatni a betegséget. De a stroke olyan változatos, hogy nem lehet róla általánosságban beszélni.

Mit tehetünk, hogy elkerüljük? Nem mindig lehet elkerülni, csak az esélyét csökkenteni azzal, hogy nem eszünk szemét kajákat, beiktatjuk az életünkbe az edzést, még ha ez ping-pong, vagy biciklizés is, és rendszeresen ellenőriztetjük a vérnyomásunkat, vércukrunkat, koleszterinszintünket, szívünket. Nem szedünk fájdalomcsillapítókat marékszámra, inkább figyelünk a testünk jelzéseire. Nem szedünk fogamzásgátlót, és leszokunk a cigiről. Nem húzzuk fel magunkat mindenen, és tisztába tesszük a feldolgozatlan konfliktusainkat.

Ha pedig megtörtént a baj, akkor tájékozódunk. Erre az egyik legjobb megoldás az, ha első kézből szerezzük az információkat. Várunk szeretettel minden stroke-ost, hozzátartozót, és segítőt a Stroke-os hősök és szeretteik közössége nevű facebook csoportban.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.