Az alábbiakban összeszedtem szubjektíven, és a teljesség igénye nélkül a stroke-osok által használt segédeszközöket. Nem kell tartósan használni ezeket, de az 1. év valamely szakaszában bizonyosan jól jöhetnek, és megkönnyíthetik egy stroke-os ember életét.

- Magas ágy mert a gyenge combizmokkal nehéz mélyről felkelni

- Pagavit szájápoló pálcika ha nincs nyelési reflex

- Toe-Off (Blue Rocker) peroneus lábizom emelő

- Guruló járássegítők (rollátorok) egyensúlyérzék fejlesztésére

- Antispasztikus sín (kézre) görcsösen behúzó ujjakra

- Járókorlát a járás folyamatosságának gyakorlására elesés nélkül

- Vállheveder, hogy kényszerítsük az érintett oldali karunkat a mozgásra

- Térdhajlatnál elhelyezett pelotta (térd-ortézis) hogy könnyebben hajoljon be a láb

- Speciális kanál, pohár, evőeszköz mert enni is nehéz kezdetben

- Ortézisek (testen viselhető eszközök) pl. peroneus emelő

- Méretre készült bokarögzítõ ortézis (J-spd) rögzíti a lábat járásnál, de én nem ajánlom, hogy hadd dolgozzanak az izmok

- Gördülőtalpas cipő az egyensúlyérzék fejlesztéséért

- Fali kapaszkodók hogy biztonságban, stabilan érezzük magunkat

- Sarokemelő , hogy a térd hiperextensióját (hátraugrását) megakadályozzuk

- Bokarögzítő a kilazult bokaszalagok, és gyenge izmok rögzítésére

- AFO (Ankle-Foot Ortosis) Boka-Lábfej Ortézis [ortézis=testen viselhető segédeszköz]

- Tépőzáras cipő A cipõk tépõzára a bénult kezû ember számára rehabilitációs segédeszköznek számít.

- Harisnyahúzó eszköz segíthet, ha nehéz lehajolni

- Szoba wc, ha a beteg wc-re sem tud kimenni

- WC kapaszkodó keret ha nehéz leülni-felállni

- Fürdőkád kapaszkodó az egyensúly miatt

- Kacsa a férfiaknak

- Condom urinal férfi vizelettartási problémákra

- Kerekesszék, mert kezdetben szinte mindegyikünk járásképtelen

- Egylábú görbebot hogy folyamatos, és stabil lehessen a járás

- Járókeret hogy folyamatos, és stabil lehessen a járás

- 3 lábú bot hogy folyamatos, és stabil lehessen a járás

- Könyökmankó hogy folyamatos, és stabil lehessen a járás

- Wc magasító hogy ne kelljen olyan mélyről fölállni

- Kifordítható fürdetőszék nagyon fontos lépés, hogy önállóan tudjon fürödni a beteg

Érdemes rákeresni a "gyógyászati" segédestközök kifejezésre, mert az árak nagyon eltérőek. Igyekeztem olyan linkeket összegyűjteni, ahol vásárolni is lehet.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, like-old a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg. Itt lehet a bejegyzéseket kommentelni, és nekem üzenni.

Ha tetszett, nyomj egy TETSZIK-et a cikk végén.

Mindjárt az elejére pár ijesztő statisztikai adat. A “The Lancet” című orvosi lap szerint a stroke-on átesett személyeknek 43% esélyük van arra, hogy 10 éven belül újra stroke-ot kapjanak. A Nemzetközi Stroke Alapítvány szerint is 10 emberből 4-nek megvan az esélye, hogy 10 éven belül újabb strok érje. Hangsúlyozom, hogy itt azokról az emberekről van szó, akik ugyanolyan életmódot folytatnak, mint a stroke-juk előtt. A stroke a rák és a szívroham mellett a 3. leggyakoribb halálozási ok a világon, és csak Amerikában 163,500 ember kapja meg évente, és 4,8 millió amerikai ember él ma , aki ennek a következményeitől szenved. Az egy fél Magyarországnyi ember.

Rengeteg fiatal stroke-os van világszerte, és a számuk egyre csak nő. Van, aki terhesen, vagy szülés közben kap stroke-ot, és van, akinek a babája kap stroke-ot az anyaméhben. Az illető hölgy így kommentálta az esetet: “ A gyerekem előbb tudott járni, mint én” - ez megrendített. Olvastam 18 éves stroke-osokról, sőt gyerekekről is. Ez a betegség már nem válogat.

Vegyük elő a józan paraszti eszünket, és gondoljunk bele, hogy a stroke ma is úgy él a köztudatban, mint az idős emberek betegsége. Az ő immunrendszerük már le van gyengülve, az érfalaik rugalmatlanok, sok az évek során felhalmozódott lerakódás, meszesedés. Ám most már a fiatalok, és a mai modern életformát folytatók rettegett betegsége is lett. A szívrohamot szörnyű betegségnek tartják, ám ebből általában pár hónap a felépülési idő. Manapság a rákot tartják a legijesztőbb betegségnek. Hát, elmondom, hogy ha össze kéne hasonlítanom a két betegséget, egyetlen dolog miatt billenne a rák irányába a mérleg, mégpedig azért, mert ott nagyobb a halálozási arány. Viszont a stroke esetében is elég durvák a számok, már írtam, hogy 40%-unknak még 5 évet sem jósolnak. És a második mindig súlyosabb, mint az első volt, ha nem halálos. Azok a rákból felgyógyult emberek, akiket én ismerek is arról számoltak be, hogy kellett nekik 1-2 év, amíg felépültek, és hát annyi nekünk is kell. Aztán ott van a fizikai fájdalom is. Nem tudom, hogy a rákosoknak milyen mértékű fájdalmaik vannak, de egy lebénult stroke-os 1. fél éve ilyen szempontból pokol, minden mozdulat fáj, feszül, görcsöl.

Akkor térjünk a lényegre, amiért mind itt vagyunk. Milyen esélyeink vannak arra, hogy másodszor is stroke-ot kapjunk. A válasz egyszerű, és mégsem az. 1 mondatban össze tudnám foglalni:

SOHA nem szabad abbahagyni a vérhígíó (véralvadás gátló) gyógyszer szedését, és változtatni kell az életmódunkon, mert ez egy figyelmeztetés volt, hogy ahogyan eddig éltünk, az veszélyes az egészségünkre.

Az esélyei egy második stroke-nak ugyanazok, mint amelyek az első stroke-nak!

Nézzük az ismert rizikófaktorokat. Ezek közül nem mindegyik redukálható, de ami igen, azt szinte kötelező csökkenteni annak érdekében, hogy a következőt elkerüljük. Ez a cikk remekül összefoglalja, nem is írnám le.

Minden olyan stroke-ot kapott ember, aki másodszor (vagy még többször, mert ilyen is van) kapta meg ezt a betegséget egyetlen dologban megegyezik. Abbahagyták a vérhígító szedését, mondván, hogy úgysincs rá szükség. Egy betegtársam mondta a kórházi időkből, hogy soha nem tudja magának megbocsájtani, hogy abbahagyta a véralvadás gátló szedését. A fejébe szállt a dicsőség, amiért az elsőből olyan szépen felépült. Azt mondták rá a kórházban, hogy ő a cég reklámja (később rám is). Aztán úgy gondolta, akkor ezzel le is küzdötte a stroke-ot, majd pár év múlva újra megkapta. Vagy ott van az a 7x (!) stroke-ot kapott amerikai nő, akivel beszéltem, és akinek ennyi szenvedés kellett ahhoz, hogy észhez térjen, és és már újra szedi a vérhígítót, és az alternatív gyógyulási módszereket is kutatja, természetesen kerekesszékből.

De a legelrettentőbb, és egyben legjobb példa mégis a nagymamámé (és a nagyapámé is, aki 1 stroke után érbetegség következtében halt meg, de most a nagyanyám példáját mesélem el). Középkorúként kapott egy stroke-ot, abból szépen, lassan felépült, de az életmódján semmit sem változtatott. Benne is benne volt a hajlam az érbetegségekre, és ezzel együtt 4 gyereket nevelt, háztartást vezetett és vágott az esze, mint a borotva, mert könyvelő volt. Időközben aztán idős korára szívbeteg lett, újra is kellett éleszteni. Később másodszor is stroke-ot kapott. Azóta otthon fekszik, még kerekesszéke sincs, a keresztanyám ápolja. Egyszer nem érezte a béna lábát, ráesett, és eltörte. Ugye az sem gyógyult meg már rendesen. Amikor pár hónapos stroke-osan rákérdeztem, miért nem szedte a vérhígítót tovább, azt mondta, hogy nem volt rá szükség.

A blog facebook oldalán, ahová majdnem minden nap írok is érkezett nemrég egy levél, amely azt ecseteli, hogy egy negyvenes férfi, aki stroke-ot kapott, és pár órán belül kórházba került,  mégis lebénult, és azt mondták neki, hogy a vérrög oldó injekció már nem segít. A facebook-on terjed egy jó szándékú levél, arról szól, hogy hogyan kell felismerni a stroke jeleit (beszéljen, hogy érthető-e, öltse ki a nyelvét, hogy meg van-e csavarodva, nyújtsa ki a karjait, hogy asszimetriusak-e), és hogy ha 3 órán belül kórházba kerül, akkor teljesen visszafordítható a folyamat.

Az én esetembem azt sem tudták, hogy stroke-om van, még a hozzáértő emberek sem, ezt többször elmondtam. Nem produkáltam a tipikus stroke-os tüneteket, nem állt félre a szám, nem volt magas sem a vérnyomásom, sem a vércukor szintem, a tünetek pedig valamelyik érték ingadozására utaltak. Másnap mégis félig bénán ébredtem, kb. - 100-as szinten, amit mára +90-re tornáztam föl fizikailag (ez is milyen jó megfogalmazás).

Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megértsek egy egyszerű ok-okozati összefüggést. Az a mód, mind testi, mind lelki, ahogyan eddig éltem nem volt tartható tovább, mert pont ez vezetett ahhoz, hogy stroke-ot kapjak. Azt állapították meg végül, mint okot, hogy a betegségem örökletes, de voltak olyan tényezők, amelyekkel rásegítettem arra, hogy az amúgy is bennem lévő hajlamot kihozzam. Ilyenek voltak a dohányzás, az állandó stressz, a túlhajszolt életmód, az ételek meg nem válogatása, a fogamzásgátló, és a fájdalomcsillapítók mértéktelen szedése és az a tény, hogy nem figyeltem a testem jelzéseire, és igényeire. A túlsúlyt azért nem sorolom ide, mert egyrészt magamon kívül nem is ismerek kövér stroke-ost, pedig már elég sokat ismerek; másrészt a kövérséget sok betegség rizikófaktorának tartják, de nekem mostanáig csak arra sikerült egyértelmű bizonyítékot szereznem, hogy jobban megterheli a szívet, a csontokat, és a vázizomzatot. Épp ezért a könnyebb mozgás érdekében állandóan igyekszem faragni rajta, amennyire a génjeim megengedik. Úgy voltam vele, hogy kiszolgált, és ennyi elég volt. Most már tudom, hogy akkor csak takarékon működött, és sokat adnék azért a fizikai állapotért, amim akkor volt, és nagyon vigyáznék rá, karban tartanám.

És itt eljutottunk ahhoz a hogyanhoz. Azok a dolgok, amiket megtehettünk volna magunkért, lettek egy következő stroke megelőzésének eszközei. És mivel én is rendkívüli módon ellenzem a túlzott gyógyszerhasználatot, csak úgy, mint Dr. Lenkei Gábor belgyógyász, igyekszem ezt természetes módon elérni. A stroke óta mindig felülvizsgálom, vizsgáltatom az általános egészségi állapotomat, és ennek tükrében, és a stroke-os mivoltomat (mert már mindig ennek az összetett betegségnek az áldozata maradok) tudomásul véve, és szem előtt tartva igyekszem megelőzni, hogy a stroke-ot kiváltó tényezők jelen legyenek nálam. Sokféle természetes anyagú étrendkiegészítőt és vitamint szedek, sok zöldséget és gyümölcsöt eszem, rendszeresen mozgok, és nem idegeskedek annyit. Az orvosok szerint alacsonyan kell tartani a sokat vitatott koleszterintszintet, és a vérnyomást, valamint meg kell előzni a trombózist (a vér rögösödését), és átjárhatónak, tisztának, rugalmasnak kell lennie az érfalainknak, hiszen mi hajlamosabbak vagyunk rá - egy stroke után mindenképp - hogy megbetegedjenek. A gyógyszeres kezelés még egy kisebb stroke (TIA) esetében sem elegendő, utána kötelező az életmódunkat átvizsgálni, és változtatni, amin kell. Heti min. 1,5 óra mozgást javasolnak, az alkoholbevitel heti maximumát 10 italban határozzák meg egy héten. Csökkenteni kell a stresszt, egészségesen enni, és nem dohányozni. Néhány tényező növeli a 2. stroke esélyét. Ilyenek a pitvarfibrilláció, a cukorbetegség, a magas koleszterinszint, és a magas vérnyomás. De olyat még tőlem sem fogtok hallani - nem hogy mástól -, hogy ha ezt és ezt csinálod, vagy nem, akkor jön a következő stroke, vagy nem. Nincs ilyen. Nekem is másfél évembe, és sok olvasásba, tájékozódásba telt, mire rájöttem. Olyan van, hogy az ember odafigyel arra, hogy a kiváltó okokat redukálja, amennyire pénzéből, energiájából, idejéből, kedvéből, kitartásából kitelik, és reméli a legjobbakat. Lehet, hogy nem erre a válaszra számítottatok, de ez a lehető legőszintébb, amit adhatok. Gondolkodjatok el az alábbiakon:

Mindenki pótolható, és én is csak egy maroknyi embernek hiányoznék. Ha én nem vigyázok magamra, akkor senki nem tud, és nem is fog. Felfogtam, hogy a testem állapotáért én vagyok a felelős, hiszen nem olyan betegséget kaptam, amiből ne lehetne felépülni, ezért veszem csak figyelmeztetésnek, ami velem történt, és ajándéknak, hogy élek. Leckének, amit soha nem felejtek el. És ha már így alakult - és akkor a lelki fejlődés részét is érintem - akkor értelmet adok neki. ÉLNI fogok, és nem csak várom, hogy teljenek a napok, és közben félek, hátha mégis meghalok. Sokan úgy is halottak, hogy látszólag élnek. Én meg úgy élek, hogy sokan leírtak. Megvalósítom a most is aktuális régi álmaimat, és az újakat, amiket ez a betegség hozott. Más szemmel nézem már a világot, tökéletesen megkomponáltnak látom, és máshogy nézek az emberekre is, látom, hogy mit kéne másképp csinálniuk, és korábbi testi-lelki önmagamat is látom bennük. Az életem nem könnyebb, soha nem is volt az, de az értelmét felismertem, és ezért hálás vagyok a stroke-nak, amit nyilván azért kaptam, hogy a jó irányba állítson, és mert elbírom. Megtanított küzdeni, azért, ami fontos nekem, és segített megérteni, hogy sokkal többre vagyok képes, mint hittem. Figyelni kell, tanulni, fejlődni! A lehető legjobb embernek lenni, a lehetőségeinkhez képest a lehető legtöbbet nyújtani, mindig többre törekedni, a határainkat feszegetve, és annyit segíteni másoknak, amennyit csak lehet. Ennél nem kíván tőlünk többet senki, és mi sem kívánhatunk magunktól.

Források:

http://strokefoundation.com.au/prevent-stroke/preventing-second-stroke/

http://nyp.org/news/health/050622.html

http://www.medbroadcast.com/channel_health_features_details.asp?channel_id=2172&relation_id=111359&health_feature_id=718&article_id=1731#.U8eMZrHm52Q

http://www.stroke.org.uk/research/current-projects/Dr-Maggie-Lawrence

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Már egy jó ideje gyűjtögetem az itt leírtakat, mert a gyógyszeres poszt természetes megfelelőjét is meg akartam írni. Hangsúlyozom, hogy nem próbáltam ki mindet, de neves orvosok, természetgyógyászok, és volt stroke-osok ajánlották ezeket, úgyhogy ha valaki olyan helyzetbe kerül, mint én pár hete, (vagyis hogy 1 év elteltével csökkentené, vagy elhagyná a gyógyszereit, persze a vérhígítón kívül) legyen alternatívája. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül sorolom fel, amiket találtam. Ezek közül több a szívműködésre van hatással, de a stroke is egyfajta, ún. agyi infarktus, és ami a szívnek jó, az az agynak is, és fordítva - mondják az okosok. Csak a miket érintő hatásaikat említem meg címszavakban, és a nevükre kattintva kijönnek a részletek.  Nyilván sokkal több hatásuk van egyébként, de nekünk az idegrendszeri és izommunkát segítő hatásuk miatt lehetnek érdekesek.

L-carintine: Zsírégető, gátolja a koleszterin lerakódását, erősíti a szívizmot és az immunrendszert, valamint az idegrendszert is védi.

Halolaj: Izommerevségre, ízületi fáradságra, kitartóbbá tesz az edzések alatt, lassíthatja az erek elmeszesedését, és csökkentheti a vér kóros alvadékonyságát, ezáltal fontos tényező lehet a trombózis és a szívinfarktus megelőzésében.

• Szívritmus szabályozó hatása van
• Lassítja az erek öregedési folyamatait
• Küzd az arteroszklerózis – az erek beszűkülése ellen
• Küzd az abnormális véralvadás, és a trombózis ellen

• Javítja a vérátfolyást az erekben, és hígítja a túl viszkózus vér állagát
• Csökkenti a vércukorszintet
• A szélütés kockázatát nagymértékben csökkenti

Fokhagyma: Tágítja az ereket, csökkenti a vér LDL-koleszterin-szintjét, antioxidánsként serkenti az immunrendszert, véralvadásgátló- és vérnyomáscsökkentő. A fokhagyma baktérium ölő hatásának köszönhetően tisztítja a szervezetet. 

B6 és B12 vitamin: A homocisztein visszafordítására/lebontására való. Az idegrendszer kielégítő működéséhez kell. Végtagrángatózással járó görcsökre jó, az idegrendszerre is hatással van, ezért az egyéb tünetek mellett álmatlanságot és depressziót is okozhat a hiánya. Már kisebb mértékű hiánya is növeli a szervezetben a homocisztein szintet, ami a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát növeli. Jótékonyan hat a bőrre, idegrendszerre, vérre, és az izmok görcsössége ellen.

C vitamin: Védi ereinket és ezzel szívünket is, immunrendszer erősítő, antioxidáns.

Megsemmisítik szervezetünkben a C-vitamin molekulákat:

Béta-karotin: Az érelmeszesedés ellen véd, csökkenti a szívkoszorúér-elzáródás, a szívinfarktus és a hirtelen szívhalál kockázatát. Ösztönzi az immunrendszer működését is.

Szelén: Erőteljes antioxidáns, szerepet játszik az immunrendszer egészséges működésében, szív és agyműködést védő, stressztűrő képesség fokozó hatása van.

E vitamin: Az álllóképességet fokozza, segíti a sejtregenerálódást. Antioxidánsként segít eltüntetni az oxigénfelhasználásból eredő melléktermékeket, amelyek gátolják a regenerálódást.

Magnézium: Jelentős szerepe van a szívbetegség megelőzésében és kezelésében. A magnézium a vérnyomást is képes csökkenteni, sőt az infarktus utáni felépülést is elősegíti azáltal, hogy képes feloldani a vérrögöket, tágítja a koszorúeret és szabályozza a veszélyes szívritmuszavarokat. Elősegíti az izmok elernyedését, részt vesz többek között az energiatermelésben, az idegrendszer és az izmok működésében.

Parlagi ligetszépe: Szerepet játszik a vér koleszterinszintjének csökkentésében és javítja a koszorúér keringését. Érelmeszesedést gátló hatása van.

Napraforgómag: Magas E-vitamin, telítetlen és esszenciális zsírsav tartalma van. A benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavakkal megelőzhetjük a szív- és érrendszeri betegségeket, és csökkenthetjük a koleszterinszintet.

Fehér fagyöngy: Vérnyomáscsökkentő, szívnyugtató, érelmeszesedés elleni szer, és immunstimuláns.

Lenmag és lenmag olaj:  A lenmag a legjobb növényi forrása az Omega 3 és Omega 6 zsírsavaknak, amelyek elengedhetetlenek a szív normális működéséhez, de a csontok egészségéért, a vérnyomás kordában tartásáért is felelősek. 

Cholestone: A HDL (high density lipoprotein) koleszterin, a „hasznos", amely visszajuttatja a koleszterint a májba, ahol feldolgozásra kerül és kiválasztódik a szervezetből. Az LDL-koleszterin fokozza, a HDL gátolja a zsírok lerakódását az érfalban.

Omega 3:

• Előnyösen befolyásolja az agysejtek működését
• Előnyösen befolyásolja az idegsejtek működését
• Segít a szív és érrendszeri megbetegedések, valamint a szívritmuszavar kialakulásának megelőzésében
• Csökkenti a vérrög kialakulásának a kockázatát azáltal, hogy gátolja a véralvadást elősegítő faktorokat:
  • növeli a véralvadási időt
  • gátolja a vérlemezkék összecsapódását
  • csökkenti a vér viszkozitását
• • Segít csökkenteni a szervezeten belüli omega-6 túlsúlyt, ezáltal enyhítve az emiatt kialakult betegségek tüneteit (Pl. szív- és érrendszeri megbetegedések, szívritmuszavar, gyulladásos betegségek, immunrendszer problémák, túlzott vérrögképződést, stb.)

Kurkuma: A népi orvoslás emésztési panaszokra, májbetegségekre, fájdalomcsillapításra, vérhígításra, bőrpanaszok kezelésére alkalmazza.

Bocsánat, hogy hülyén néz ki a szöveg, a blog.hu nem engedte formázni. 

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Májusban voltam annál a neurológusnál, aki a jelek szerint valóban törődött a felépülésemmel, és egy laborvizsgálat alapján - melynek eredményét én az internet segítségével alaposan kielemeztem - , a gyógyszereim csökkentését, majd  elhagyását rendelte el. A vérhígító persze maradt, azt már mindig szedni fogom, ugye. De ezen kívül fontos dolog történt, amit mérföldkőnek fogok fel a gyógyulásom szempontjából.

Ez az orvos elküldött ugyanis 15 alkalom gyógyfürdőzésre, ezt én kértem, hogy kiderüljön, tudok-e úszni (már megint tudok). Erre a célra jobb lett volna ugyan az úszómedence, de azok majdnem mind létrásak, és én attól tartok, kifelé bajok lennének a létrán a kijövéssel, ugyanis nem vagyok biztos benne, hogy elbírnám magam, és stabilan ki tudnék mászni a medencéből.

Emellett 10 alkalom gyógytornát, és 10 alkalom fizikoterápiát (árammal ingerlik a lusta izmokat) is felírt. Ezeket reumatológus írhatja fel, hát az kalandos volt, ahogyan ez megtörtént.

Úgy jöttem ki a nő rendelőjéből, hogy büszke voltam magamra, amiért nem csaptam le. Szabályszerűen ordítva oktatott ki mindenről, és azt éreztette velem, hogy mit akarok én, a kis hülye, tudatlan beteg, hogy kérdéseket merészelek feltenni, és esetenként ellent merek mondani neki, aki harmincon éve ezt csinálja (és bele is fásult, teszem hozzá). Elég ha annyit mondok róla, hogy szerinte az a baj, hogy a betegek egymást próbálják gyógyítani, és nem a remek orvostudományra hagyatkoznak, valamint szerinte Magyarországon jó az utógondozás is, hát hiszen én is hogy felépültem. Hát erre nem mondanék semmit, mert a véleményen minden formában ordenáré lenne. Végül megpróbáltam a suttyó stílusán túllépve megkapni, amit akartam, és ez sikerült is; úgy fogom fel, hogy ez volt az ára.

Kb. másfél hónap, és hajnali felkelések után végül befejeztem mindent, ami elő volt írva, annyira nem merülök bele az elmesélésükbe, mert elég unalmasak voltak.

A fürdő, ahova jártam, lépcsős, de egyáltalán nem akadálymentesített, pedig ugye azoknak lenne rá a legnagyobb szükségük, akinek mozgásszervi problémáik vannak. Összességében én eredménytelennek ítélem, ülnek az emberek a gyógyvízben, és várják a csodát. Nem az én stílusom, ismerhettek.

A fizikoterápiáról, és a gyógytornáról vegyes érzésekkel távoztam, de arra koncentrálok, amit profitáltam belőle. 1,5 éve nem tudtam kinyújtott lábbal felemelni a lábfejemet, és a fizikoterápiának köszönhetően már megy (Ott megkérdezték egyébként, hogy hogy lehet az, hogy ide senki nem küldött el engem előbb? I love magyar egészségügy). A gyógytornász ennek ellenére akármilyen kedves volt, sikerült elvennie a kedvem, ugyanis szerinte 1 év után nincs számottevő fejlődés. Csak azt nem értem, hogy akkor 1,5 év után hogy fejlődhettem szemlátomást... Mentségére szolgáljon, hogy ajánlott egy nagyon jó módszert a további fejlődére, a TENS készüléket. 20.000 Ft volt ez a kis gép, és irányzott áramütésekkel stimulálja az izmokat, pont mint a fizikoterápia. Nagyon hasznos kis szerkezet.

Sokan mondják, hogy javul a járásom, ez szemmel látható, és már a kézírásomat is megdicsérték, hogy milyen szép. 2 kézzel gépelek már mindig, és ha nem fáradt a lábam, alig sántítok, csak nagyon figyelve lehet megmondani. Persze én azért érzem belül, hogy fárasztó, de ez már az én dolgom. Jönnek időnként a visszajelzések, hogy segítséget nyújt a blog a szertettük felépülésében. Magyarország egyik legnagyobb kereskedelmi TV-csatornája is megkeresett, hogy beszélnék-e az új egészségügyi műsorukban a stroke-ról.

Anyu szerint egy 30 éves nőnek még annyi dolga van, hogy nem az kell hogy legyen az elsődleges cél, hogy ne látszódjanak egy betegség nyomai. Ezt a lécet már megugrottnak tekintem. Az elkövetkezendő időkben azon dolgozom majd, hogy érezhető se legyen, azon felül, hogy nem látható a betegség.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Anyu ragaszkodott hozzá (egyem meg), hogy már megint lásson egy neurológus (ideggyógyász), így végül is minden ellenérzésem ellenére is (mert hogy mindeddig csak elvenni tudták a reményt, és kiábrándítani), elmentem megint egyhez, akinek jó híre volt. Ez egy fiatal férfi volt, és végre valóban azt láttam rajta, hogy érdekli az esetem.

Hosszan beszélgettünk a betegségemről, és elmondta hogy nagyon ritka, hogy ezt fiatalok is megkapják (én is azt olvastam, hogy az emberek 3%-ának van esélye megkapni, és az is általában férfi, és fekete... ). Láthatóan szívén viselte az állapotom javulását, főleg mivel látta rajtam a hajlandóságot a gyógyulásra, és értékelte az  erőfeszítéseimet az egészségesebb életmódot illetően, valamint a természetes gyógymódok iránti érdeklődésem is plusz pont volt nála.

Valószínűleg ahhoz van szokva (mint az orvosok többsége), hogy a beteg ül ölbe tett kézzel, és várja, hogy az orvos mindenféle pirulák segítségével meggyógyítsa. Nagyon kevés ember fogja fel, hogy az ő aktív közreműködése, és gyógyulásra való törekvése nélkül jó esetben is jócskán lelassítja és megnehezíti a gyógyulást.

Megvizsgálta a kezeimet, és a lábaimat, a reflexeimet, és a térlátásomat. Azt látta, hogy az agyműködésemmel és a beszédemmel nincs semmi gond. Megállapította, hogy a reflexeim jók, az izomerő már azonos a jobb és bal oldalon (!), és kisebb izomkoordinációs hiányosságok és a jobb lábam külső felén futó ún. peroneus izomcsoport sérülésén kívül látszólag minden rendben. Ezt alátámasztandó, és hogy javítson az állapotomon (mert szerinte gyógyszeres úton már nem lehet) elküldött laborba, reumatológiára, hogy ők beutaljanak úszásra, és előírt  ismét 15 alkalom fizioterápiát (gyógytorna). A laboreredményektől tette függővé a gyógyszerek redukálását, majd megvonását, de az általa fölöslegesnek ítélt gyógyszerek (pl. vízhajtó) szedését már most elhagyhatom.

Elmondta, hogy a gyógyulás aránya az akaraterő hiányából IS fakad, és hogy a hajlamot erősítő tényezők (pl. dohányzás stb.) elhagyásával is csak a következő stroke esélyét csökkenthetjük (jócskán), a vérhígító szedése sem nyújt 100%-os védelmet egy következő stroke ellen, erre egészséges életmódra váltással nekünk is rá kell erősítenünk. És ha ezt megtettük is, akkor is ott a hajlam, az öröklés, teljesen soha nem nyugodhatunk meg, de minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk.

Elküldött laborba, ahol a vizsgálatok során minden eredményem normális lett, a húgysav szintem kicsit magasabb az átlagnál, én ezt annak tudom be, hogy fehérjeport iszom.

Beutalt reumatológushoz is, hát ezek esküszöm testvérek azzal a bunkó neurológus nővel, ahol korábban voltam. Szerinte igenis van és jó az utógondozás Mo.-n, hát nézzek magamra, én is felépültem. Ja. Nem azért, mert én és anyu körmünk szakadtáig csak a javulásomat tartottuk szem előtt. Miután kimásztam a tolószékből, nagyjából senki le se ****ta, hogy mi a helyzet velem. Senki nem kérdezte, hogy nem kell-e egy kis pénz, mert ugye dolgozni nem tudtam. A mai napig mindent ki kell udvarolni, ami a gyógyulásomat hivatott elősegíteni, és valóságos canossát járok mindenért.  Nekiállt nekem politizálni, meg kioktatni fennhangon. Egyszóval ő csalódás volt. De amit akartam, azt tőle is "kicsaltam".

Nagyon szeretnék már úszni, így írattam fürdőjegyet, ami terveim szerint ezt előkészíti majd. Nem hiszem, hogy az úszómedencék létráival egyelőre elboldogulnék, de a fürdő lépcsős, vízi tornázni tudok a víz alatt, és szerintem őszre visszaszokom én a vízbe annyira, hogy úszni tudjak. 

Ezen kívül kiírt egy olyan kezelést, ahol árammal stimulálják a "döglött" izmokat. Ezt kifejezetten a lábamra fogom kapni. És járnom kell gyógytornára is. Leegyeztettem az időpontokat, és a nyaram ezekről fog szólni, ahogy elnézem, de legalább nem hagyom magam eltunyulni. Az edzést most abba kell hagynom pár hónapra, egyszerűen nem fér bele az időmbe. Vissza kell szoknom az itthoni tornára ezen a nyáron.

Lejárt a javaslatom a vérhígítóra (1 év), a neurológus meghosszabbította, ugyanazt a gyógyszert kell szednem (klopidogrél tartalmú Zyllt), és már csak ezt szedem. Hosszú hetek teltek el, mióta elkezdtem írni ezt a bejegyzést, időközben minden gyógyszerrel leálltam, csak a vérhígító maradt. Nem érzek releváns változást. A legutóbbi laborvizsgálat már "tisztán" készült. Úgyhogy az eredményeimet a normális mederben tartom a táplálkozással, és vitaminokkal, ez már kisebb hangsúlyt kap, fizikailag pedig remélem tudnak javítani az állapotomon.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

 Ma borzasztó rossz kedvem van. Ma voltam a háziorvosomnál, így összesen negyedszerre voltam az orvosi rendelőben (és még hátravan min. 2) azért, hogy a kórházi zárójelentésemen, a kezelőorvosom által javasolt (és amúgy mindenhol máshol is ezt olvastam), 1 év után fel lehet függeszteni a vérhígítón kívül (mert azt örökre szedni kell) a gyógyszereket, főleg ha jók a laboreredmények, és a továbbiakban nem indokolt a szedésük. Márpedig a friss vér és vizeletvizsgálat szerint minden eredmény jó, kivéve egyet (erről később).

Én örülök neki, hogy már ezen a baromi nehéz éven túl vagyok. Bár még nincs vége, ahogy elnézem, még hosszú évekig hatással lesz a stroke az életemre (gyógyszerszedés, gyerekvállalás stb.). 1 évig kell szedni az orvosok szerint a halom gyógyszert, amit felírtak, mégis most ping-pongozik velem a háziorvos, meg a neurológus, hogy merjenek-e valamit lecsökkenteni. De nem hogy csökkentették volna, még 1 jött ma hozzá, egy húgysav csökkentő gyógyszer (mert pont ma voltam a laboreredményemért, és magas lett a húgysav érték, ami felelős a köszvényért és közvetve a stroke-ért is pl.).

Szóval ma igazán tele a "tököm", el vagyok keseredve, hogy mindegy mit teszek, állandóan a fejem felett lebeg Damoklész kardja, tehát mindig találnak valamit. Tényleg igaz a mondás, hogy addig vagy egészséges, amíg orvoshoz nem mész. Én igazán igyekeztem az elmúlt évben előírásszerűen élni, sok mindenről leszoktam, és megvontam magamtól, mégis, ahányszor megvizsgálnak, annyiszor találnak valamit. 

Ezen elgondolkodva arra a következtetésre jutottam, hogy ezért is a felgyorsult, nyugati, önpusztító, és az egészségünket felemésztő életforma tehető felelőssé. Csakhogy ma az is elhangzott, hogy mivel a magas húgysavszintet okozó tünetek egyike sem áll nálam fent (ritkán eszem egyáltalán húst, akkor is fehéret, nincs daganatos megbetegedésem sem tudtommal, bőségesen iszom folyadékot, és nem iszom alkoholt, na meg amúgy is diétázom), akkor valószínűleg ez is örökletes, mint a stroke-ra való hajlamom. És ez ellen nem tudok tenni semmit. Kizárom, amit lehet, úgy élek, ahogy mondják, mégse jó valami.

Hát én ennyit tudtam tenni. Most már felteszem a kezeim, és azt mondom, elég volt. Unom.

Élek, ahogy tudok, megteszem magamért, a jövőbeni életemért, és a még meg nem született gyermekeimért, amit tudok. Csak rohadt igazságtalannak érzem, hogy akik nem tesznek magukért a világon semmit, vagy esetleg még rá is tesznek az önpusztításra egy lapáttal, azok vígan megélik viszonylag egészségesen az öregkort. Nem ritkán lusta, gyáva emberek, akiknek a sivár kis életében nem történik semmi, mert nem elég merészek hozzá, hogy hagyják történni őket. Míg azok, akiknek sok és fontos dolguk van még az életben, azoknak ilyen primitív akadályokkal van nehezítve az útjuk.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Ez a kérdés mindig is foglalkoztatott, hogy őszinte legyek; de a stroke-om óta bárhogy is küzdök ellene, nagyon idegesít. Előtte is bámultak az emberek, és előtte is zavart, noha nagy filózások árán úgy gondolom, megfejtettem, ez miért lehetett.

Én soha nem voltam egy vékony lány, és az emberek szeretnek sztereotípiák szerint skatulyázni. Azt gondolják (mert nyilván ebből van több), hogy aki kövér, az kötelezően egy otthon ülő, lusta, zabálós valaki. Pedig én mindig egy jövő-menő, rohangálok-intézkedek típusú, aktív csaj voltam, és a nehéz ételekről is évekkel ezelőtt leszoktam. Hogy akkor miért vagyok mégis kövér? Mit tudom én! Mert erre van hajlamom, ez is olyan, mint a stroke...

E mellé viszont (és tényleg nem beképzeltségből mondom, csak sok az ilyen irányú visszajelzés) jól is néztem ki, mindig is szerettem törődni magammal, így mindig feltűnő jelenség is voltam. Az emberek szemlátomást nem tudtak mit kezdeni a látvánnyal, hogy egy kövér csaj jól is nézhet ki.

Ez már 2 ok volt arra, hogy gátlástalanul bámuljanak, mint borjú az új kapura, és én ezt néha élveztem is, sőt viccesen fogtam fel.

Aztán jött a stroke, és én az emberek tekintetét kifejezetten rosszindulatúnak tulajdonítottam. Sokáig nem tudtam megbarátkozni azzal, hogy nem mehetek sehova a lesajnáló tekintetek nélkül. Igyekeztem nem törődni velük, hiszen ugyanúgy tömegközlekedtem, mióta újra tudok járni (még a mankós korszakomban is); és mentem mindenhová, ahová csak tudtam. Mégis mind a mai napig feszélyez az érzés, hogy engem néznek, és nem tudom az okát.

Már sokat faragtam magamon ezen a téren, azzal, hogy próbálom megfejteni az okát, és a helyükbe képzelem magam. Mindannyiunkat úgy tanítottak, hogy nem illik bámulni, bármilyen furcsaság is van az illetőn, ha egy ujja hiányzik, vagy taknyos az orra, odáig, hogy bármilyen oknál fogva kerekesszékbe kényszerült. És mivel a tiltott gyümölcs a legédesebb, a bennünk rejlő gyerek azért oda-odapillant titokban. Én is pont ilyen voltam, kár is lenne tagadni. Mert ami más, mint mi, az nem normális. De mi az, hogy normális?

A társadalom, a média, és a mi ideális elképzelésünk a "tökéletes" emberről együttes erővel szakad ránk, és igyekszünk belepasszírozni magukat ebbe a "hibátlan" képbe. De mikor vesszük észre, hogy tökéletes ember NINCS?
Mindenki küzd a saját "démonaival", csak lehet, hogy az nem olyan látványos. Az a nő, akit irigyelünk, mert számunkra tökéletes a teste, komplexusos a vélt, vagy valós hurkái miatt. Az a férfi, aki remekül néz ki, kedves, és még hetero is, komplexusos, mert szerinte kicsi a pénisze az elvárthoz képest.

Estig tudnám sorolni, hogy az embereknek mennyi bajuk van magukkal, és FÉLNEK, nehogy még ez is megtörténjen velük, hogy korlátozva lesznek a mozgásban. FÉLELEM, ez a kulcsszó, hát ezért bámulnak. Mert úgy gondolják, ezzel ők nem tudnának együtt élni. Más kérdés, hogy nem tudhatják, hogy én folyamatosan fejlődöm, és a sántításom, meg az, hogy néha furán mozdul a kezem; átmeneti állapot csupán.

Úgyhogy lassan visszakerülök a kiindulási állapotba, hogy azt hiszem, azért néznek, mert tetszik nekik a látvány. Szokatlant, nem átlagosat látnak, így persze, hogy megbámulják. A sántítás meg csak egy mellékzönge, amin elgondolkodnak pár pillanatig, aztán már el is illan a gondolat. Akik ismernek is, azokban meg jobban megmarad az a kép, mit vettem fel aznap, vagy hogy jó érzés töltötte-e el őket, miután elbúcsúztunk.

Így ma már igyekszem büszke lenni arra, hogy néznek. "Nézzetek csak, ilyet még úgyse' láttatok'" Mert bizony nem láttak olyat, hogy egy szép, fiatal, nagy darab lány kevés nyommal felépüljön egy halálos betegségből. "Guvadjon is a szemetek, mert nekem már nincs lehetetlen". Jól kitoltam a NORMALITÁS határait, és van rá esélyen, hogy valóban boldog legyek.

Ha azt tanulnák a gyerekek, hogy a NORMÁLIS határaiba sokkal több minden belefér, felnőve nem lenne nekik kellemetlen olyannal találkozni, ami bármilyen okból más, mint ők. Tudnák kezelni a helyzetet, és elérni, hogy a másik se érezze magát rosszul.

Van, ahol ez működik. Nem itthon, persze...

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

A Vörösmarty téren töltöttem a szilvesztert baráti társaságban, az utcabálon táncolva (!), ezzel a képpel, meg azzal a közhelyes, de igaz frázissal kívánok Boldog új évet, hogy SOHA NEM SZABAD FELADNI! Puszi mindenkinek, és köszönöm, hogy velem töltöttétek az évet ;)

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.