Nyolcvannegyedik bejegyzés - Éves neurológiai kontroll - Hogy vagyok?

Anyu ragaszkodott hozzá (egyem meg), hogy már megint lásson egy neurológus (ideggyógyász), így végül is minden ellenérzésem ellenére is (mert hogy mindeddig csak elvenni tudták a reményt, és kiábrándítani), elmentem megint egyhez, akinek jó híre volt. Ez egy fiatal férfi volt, és végre valóban azt láttam rajta, hogy érdekli az esetem.

Hosszan beszélgettünk a betegségemről, és elmondta hogy nagyon ritka, hogy ezt fiatalok is megkapják (én is azt olvastam, hogy az emberek 3%-ának van esélye megkapni, és az is általában férfi, és fekete... ). Láthatóan szívén viselte az állapotom javulását, főleg mivel látta rajtam a hajlandóságot a gyógyulásra, és értékelte az  erőfeszítéseimet az egészségesebb életmódot illetően, valamint a természetes gyógymódok iránti érdeklődésem is plusz pont volt nála.

Valószínűleg ahhoz van szokva (mint az orvosok többsége), hogy a beteg ül ölbe tett kézzel, és várja, hogy az orvos mindenféle pirulák segítségével meggyógyítsa. Nagyon kevés ember fogja fel, hogy az ő aktív közreműködése, és gyógyulásra való törekvése nélkül jó esetben is jócskán lelassítja és megnehezíti a gyógyulást.

Megvizsgálta a kezeimet, és a lábaimat, a reflexeimet, és a térlátásomat. Azt látta, hogy az agyműködésemmel és a beszédemmel nincs semmi gond. Megállapította, hogy a reflexeim jók, az izomerő már azonos a jobb és bal oldalon (!), és kisebb izomkoordinációs hiányosságok és a jobb lábam külső felén futó ún. peroneus izomcsoport sérülésén kívül látszólag minden rendben. Ezt alátámasztandó, és hogy javítson az állapotomon (mert szerinte gyógyszeres úton már nem lehet) elküldött laborba, reumatológiára, hogy ők beutaljanak úszásra, és előírt  ismét 15 alkalom fizioterápiát (gyógytorna). A laboreredményektől tette függővé a gyógyszerek redukálását, majd megvonását, de az általa fölöslegesnek ítélt gyógyszerek (pl. vízhajtó) szedését már most elhagyhatom.

Elmondta, hogy a gyógyulás aránya az akaraterő hiányából IS fakad, és hogy a hajlamot erősítő tényezők (pl. dohányzás stb.) elhagyásával is csak a következő stroke esélyét csökkenthetjük (jócskán), a vérhígító szedése sem nyújt 100%-os védelmet egy következő stroke ellen, erre egészséges életmódra váltással nekünk is rá kell erősítenünk. És ha ezt megtettük is, akkor is ott a hajlam, az öröklés, teljesen soha nem nyugodhatunk meg, de minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk.

Elküldött laborba, ahol a vizsgálatok során minden eredményem normális lett, a húgysav szintem kicsit magasabb az átlagnál, én ezt annak tudom be, hogy fehérjeport iszom.

 

1317469300-A6ChN8.jpg

 

Beutalt reumatológushoz is, hát ezek esküszöm testvérek azzal a bunkó neurológus nővel, ahol korábban voltam. Szerinte igenis van és jó az utógondozás Mo.-n, hát nézzek magamra, én is felépültem. Ja. Nem azért, mert én és anyu körmünk szakadtáig csak a javulásomat tartottuk szem előtt. Miután kimásztam a tolószékből, nagyjából senki le se ****ta, hogy mi a helyzet velem. Senki nem kérdezte, hogy nem kell-e egy kis pénz, mert ugye dolgozni nem tudtam. A mai napig mindent ki kell udvarolni, ami a gyógyulásomat hivatott elősegíteni, és valóságos canossát járok mindenért.  Nekiállt nekem politizálni, meg kioktatni fennhangon. Egyszóval ő csalódás volt. De amit akartam, azt tőle is "kicsaltam".

Nagyon szeretnék már úszni, így írattam fürdőjegyet, ami terveim szerint ezt előkészíti majd. Nem hiszem, hogy az úszómedencék létráival egyelőre elboldogulnék, de a fürdő lépcsős, vízi tornázni tudok a víz alatt, és szerintem őszre visszaszokom én a vízbe annyira, hogy úszni tudjak. 

Ezen kívül kiírt egy olyan kezelést, ahol árammal stimulálják a "döglött" izmokat. Ezt kifejezetten a lábamra fogom kapni. És járnom kell gyógytornára is. Leegyeztettem az időpontokat, és a nyaram ezekről fog szólni, ahogy elnézem, de legalább nem hagyom magam eltunyulni. Az edzést most abba kell hagynom pár hónapra, egyszerűen nem fér bele az időmbe. Vissza kell szoknom az itthoni tornára ezen a nyáron.

Lejárt a javaslatom a vérhígítóra (1 év), a neurológus meghosszabbította, ugyanazt a gyógyszert kell szednem (klopidogrél tartalmú Zyllt), és már csak ezt szedem. Hosszú hetek teltek el, mióta elkezdtem írni ezt a bejegyzést, időközben minden gyógyszerrel leálltam, csak a vérhígító maradt. Nem érzek releváns változást. A legutóbbi laborvizsgálat már "tisztán" készült. Úgyhogy az eredményeimet a normális mederben tartom a táplálkozással, és vitaminokkal, ez már kisebb hangsúlyt kap, fizikailag pedig remélem tudnak javítani az állapotomon.

 

 

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.