Hatvankilencedik bejegyzés - Képekben mondom el

Felkerestük pár hete a helyi neurológust, anyu megnyugtatása miatt, de nagyon megbántuk. Röviden azt mondta, hogy ha eddig nem  gyógyultam meg, akkor már nem is fogok. Valószínűleg azok lesznek a maradványtünetek, amik most nem, vagy nehezen mennek. Ezen dolgozom hetek óta, hogy ezt figyelmen kívül tudjam hagyni.

Egyrészt nem ismer engem, fogalma sem lehet, honnan indultam és hová jutottam, milyen akaraterő és tettrekészség van bennem. Másodsorban, a statisztika, amelynek alapján ő átlagon von, nagyrészt idős emberekből áll, akik nem tudnak már maradéktalanul felépülni általános fizikai állapotuk miatt. Harmadsorban pedig egyszerűen paraszt dolognak tartom, amit mondott. Egy orvosnak pont nem ez lenne a dolga; hogy elvegye a pácienstől a gyógyulás reményét. A "tiltott", negatív csengésű szavakat is előszeretettel használta: jó láb-rossz láb, amiről olvastam, hogy nem szabad mondani, mert azzal is azt tudatosítjuk a betegben, hogy BETEG. Mondjunk inkább gyengébb kezet-lábat, mert ez csak egy ideiglenes állapot, ha mi is úgy akarjuk.

Egy vicces dolog azért volt. Amikor bementem a rendelőjébe és elkérte a zárójelentésemet, kérdezi tőlem, hogy mi az, hogy stroke. Síri csönd, az arcomra fagyott a mosoly. Visszakérdezek: Tessék? Ugyanaz a kérdés jön vissza: Mi az, hogy stroke?.......28 évesen? Nagyot sóhajtottam, mondom: szarban vagyunk, ha ezt nekem kellett volna önnek elmagyarázni...  De végül is semmi olyat nem tudott mondani, amit én már ne tudtam volna, rákérdeztem, milyen speciális gyakorlatokat végezzek, mire azt mondta, hogy azt, amit a kórházban tanultam. Röviden összefoglalva tehát, ahogy ő leírt engem, úgy írtam le én is őt. A szakmai tudásában nagyon sok a fehér folt, csak tudnám, hogy akkor miért lett idegorvos...

 

IMG_20130905_142359.jpg

Már nem csak szóba'biciklizek ;) Ezt kb. 1 hónapja kaptam a családtól, azóta minden nap tekerek, sokat javult az állóképességem és az egyensúlyom. Sokkal később izzadok meg pl., nagyobb megerőltetésre. Már értem a reklámok műmosolyú szereplőit, akik fitness gépeket adnak el, azért nem izzadnak, mert már kijjebb tolták a tűrőképességük határait.

IMG_20130902_192736.jpg

Ennek a bringának nem jó a kilométer számlálója, anyu így javította meg, ez egy régi hűtőmágnes :)

IMG_20130905_143034.jpg

Én edzés közben, a bringát szembeállítottam a taposógéppel, így nem probléma a kapaszkodás, ami a törékeny egyensúlyom miatt még kell.

IMG_20130909_135124.jpg

Több helyről hallottam, hogy pakolásszak át kb. 2 maréknyi babot egyik tálból a másikba, majd vissza, akár egy nagyobb csipesszel, akár puszta kézzel, mert az fejleszti a finom motoros mozgásokat a kézben. Én 1 hónapja földimogyorót rakodok minden nap (hehe), mert kezdetnek könnyebb volt, most már jöhet a bab.

IMG_20130913_111955.jpg

Így néz ki a peroneus emelőm, viselés közben.

IMG_20130919_091841.jpg

Voltam fél éves kontrollon a csepeli rehabon, mindenki nagy örömmel fogadott, és büszke volt rám, ez jólesett. Ahhoz képest, hogy honnan indultam, ez nagyon nagy fejlődés - ezt mondta az egyik nővér. A gyógytornászomon azt láttam, hogy tőlem kb. ezt a szintet várta el :) Egy napot arra szántunk, hogy ismét elmentünk, és a lábtartóban tanítottak a helyes járás technikájára. Egy olyan gyógytornász is megnézett, aki olyan emberek körében végzett felmérést, akik ilyen Blue Rocker lábtartót hordanak, és nagyobb az izom aktivitása ezt viselve, mint nélküle. Ő is meg volt elégedve. Minden hozzáértő azt mondta, hogy ezt nagyon sokat kell viselnem, mert sokat fog javítani a járásképemen; és most, hogy beállt a cipős idő minden nap ebben járok, néha egész nap is, csak hosszabb útra nem lehet elmenni benne, mert úgy nagyon fárasztó, és már zavaró.

IMG_20130910_140206.jpg

Amikor a kórházban voltam, sokat nézegettem ezt a faliújságot, azt gondolva, hogy milyen üres, majd én alkotok valamit, hogy feldobjam, majd ha tudok persze. A piros hímzést itthon csináltam, váltott kézzel.

IMG_20130920_104841.jpg

Az ergoterapeutától (kéztornász) most azt a tanácsot kaptam a kórházban, hogy valaki álljon (vagy üljön) velem szemben, és a képeken lévő módon masszírozza a tenyeremet. Az ujjpercek közötti lágy részeket, és a kéz párnáit magamnak is masszírozhatom.

IMG_20130920_104833.jpg

 

IMG_20131002_192838.jpg

Még ma is nehézséget okoz a ruhacsipesz kinyitása, de már lényegesen nem annyit, mint pár hónapja. Gumikarika helyett ezt is használhatjuk erősítésre.

IMG-20130827-WA0009.jpg

Ez a Callanetics órám

 

 

 

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.