Találtam egy magyar blogot, egy 42 éves férfi felgyógyulásának történetét, 10 hónap alatt.

http://tuleloknek.blogspot.hu

2011. április 19., kedd

Stroke után

Amikor az ismerősöddel súlyos baleset történik, kórházba kerül rákkal vagy infarktussal, agyvérzéssel, akkor biztos vagyok benne, hogy a vele való kapcsolati szinttől függetlenül megsajnálod és őszintén reméled, hogy fel fog gyógyulni. Talán nem gondolsz arra, hogy veled is megtörténhet. Én így voltam ezzel, egészen 2011. március 4-ig.

Hajnalban felébredtem, és ki akartam menni a toalettre, azonban nem tartott meg a jobb lábam és nagyon furcsán éreztem magam. Mintha a jobb felem elnehezült volna.
A kedvesem azonnal hívta a mentőket, akik bevittek egy közeli kórház neurológiai osztályára.
A CT kimutatta, hogy a bal agyféltekémben egy ér bevérzett kb. 3 cm hosszan.
A kezelőorvosom még akkor elmondta, hogy a bevérzés funkciókat blokkol. Történetesen a jobb lábam működését és a némileg a jobb karomat.
A doktornő megnyugtatott, hogy a vér felszívódásával arányosan fog az állapotom javulni. Igaza is lett, mert három napra rá már járókerettel tudtam közlekedni, a hetedik napon pedig átkerültem a rehabilitációra.

42 éves vagyok, és az utóbbi húsz évben sokat mozogtam, edzésekre jártam. Az elmúlt négy évben jógáztam. A mozgás öröme, a fittség magabiztossá tett. Az évenként jelentkező parlagfűallergiától és kisebb megfázásoktól eltekintve nem voltam beteg. Ilyenkor hajlamos azt hinni az ember, hogy az egészség örökké tart.

A sok év alatt végzett rendszeres mozgás kialakította a testtudatosságot és az erős akaratot. Meg akartam gyógyulni. Hála Istennek, a gyógytornásznak orvosaimnak és a gyógyulni akarásomnak, valamint a hozzátartozóim és a sok-sok barát, munkatárs szeretetének az eset megtörténte után saját lábon hagytam el a kórházat, hogy otthon, folytassam lábadozásomat. Azonban értek meglepetések.

Az interneten jobbára a megelőzés fontosságát hangsúlyozzák, és sok-sok okosságot lehet olvasni a stroke-ról. Viszont alig találtam valamit arról, hogy mi történik azokkal, akik teljesen vagy részlegesen felépülnek ebből a sajnos egyre több áldozatot szedő betegségből. Mit tehetnek, mire készüljenek fel a jövőt illetően. Persze vannak szabványos gondolatok, de valahogy kevésnek éreztem.

Annak ellenére, hogy fizikálisan mindent megtettem és megteszek továbbra is a teljes felépülésem érdekében, sajnos nem egyik napról a másikra megy. Olyannyira nagy csapás ez a szervezetre, hogy több hónapig fog tartani. Nincs olyan nap, amikor ne fáradnék, illetve ne lennék rosszul el egy kis sétától vagy a számítógép monitorától (Most sem tudom ezt a szöveget folyamatosan írni.), és az időjárási frontok miatt. Ilyenkor lefekszem és használom a reiki-ben tanult kezelési pozíciókat, vagy a kórház pszichológusa által oktatott autogén tréning ellazító, pihentető hatásához menekülök, többnyire sikeresen.

Sajnos a kórházból úgy engedtek el, hogy a naponta várható rosszullétekre  nem hívták fel a figyelmet. Sokat bosszankodtam, de napról-napra egyre többet bírok és azóta voltam egy specialistánál, aki megnyugtatott, hogy néhány hónapon belül el fognak ezek a kellemetlenségek múlni.

Mindennap tornázom és használom az autogén tréninget. Ha sokáig csinálok valamit és érzem hogy fáradok, akkor leülök vagy lefekszem. Megterveznem minden napomat. Délelőtt sétálok kicsit mindig többet, vagy megyek boltba. Délutánra már fáradt vagyok. Látogatókat beosztom, mert megtörtént az is, hogy rosszul lettem attól, hogy több órán keresztül figyelnem kellett a mondókájukra. A frontok sem tesznek jót. Ráadásul a kórház után szinte újra szokni kellett a külvilági ingereket. Meg kell jegyeznem, hogy kedvesem jelenléte és szeretete nélkül nem tartanék itt.

Lehetne még taglalni a történteket, de biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül, és érdemes megosztani tapasztalatainkat olyanokkal, akik szintén hozzám - hozzánk hasonlóan küzdenek azért, hogy teljesen felépüljenek.

2011. december 14., szerda

Meggyógyultam

Számos tényező növeli a stroke kockázatát, melyek egyébként a szívinfarktusnak is rizikófaktorai. A stroke kockázata egészséges életmóddal nagy mértékben csökkenthető.

Életkor. A stroke kockázata a kor előrehaladtával nő.

Magas vérnyomás. A magas vérnyomás mind a vértelen, mind a vérzéses stroke-nak kockázati tényezője. Károsítja az erek falát, ezáltal érelmeszesedés és vérzés nagyobb valószínűséggel alakul ki.

Magas koleszterinszint. A kis sűrűségű (LDL) koleszterin - a rossz koleszterin - magas szintje növeli az érelmeszesedés kockázatát. A többlet LDL más anyagokkal együtt lerakódhat az artériák falában, ahol aztán plakkokká keményednek. A túl magas trigliceridszint szintén fokozza az érelmeszesedés esélyét. Ezzel szemben a nagy sűrűségű (HDL) koleszterin - a jó koleszterin - szintje csökkenti az érelmeszesedés kockázatát azáltal, hogy eltávolítja a még le nem rakódott rossz koleszterint az erekből.

Cukorbetegség. A cukorbetegség a stroke egyik fő rizikófaktora. Ha Ön 2-es típusú cukorbeteg, szervezete nem képes megfelelően kezelni a cukrot és valószínűleg a zsírokat sem, továbbá a vérnyomása is magasabb a szükségesnél. A 2-es típusú cukorbetegség és társbetegségei (együtt: metabolikus szindróma) mind fokozzák az érelmeszesedés kockázatát. A cukorbetegség károsítja a szervezet vérrögoldó képességét is, ezzel növeli a vértelen stroke kialakulásának esélyét.

Stroke és elhízás. Az elhízás fokozza a magas vérnyomás, a szívbetegség, az érelmeszesedés és a cukorbetegség kockázatát, melyek külön-külön is, együtt meg különösen fokozzák a stroke kockázatát.

Szív- és érrendszeri (kardiovaszkuláris) betegség. Számos szív- és érbetegség fokozza a stroke kockázatát, például a szívelégtelenség, a korábbi szívinfarktus, a szívbelhártya fertőződése (endokarditisz), egy bizonyos típusú szívritmuszavar (pitvarfibrilláció), a víciumok (szívbillentyű-betegségek) és a szív véráramlási zavart okozó fejlődési rendellenességei. A stroke kialakulásának legfontosabb rizikófaktora a fentiek közül a pitvar fibrilláció, mivel a pitvarban kialakuló trombusokból kis vérrögök szakadhatnak le. A szívbeli erek érelmeszesedése ugyanakkor azt jelzi, hogy a szervezet többi erében is fennáll a folyamat, ide értve az agyi ereket is.

Emelkedett homocisztein szint. Ez az aminosav bomlástermék normálisan is jelen van a vérben, emelkedett szintje azonban növeli az érelmeszesedés kockázatát.

Stroke és TIA

A legtöbb betegnél a stroke figyelmeztető tünetek nélkül alakul ki. Az egyik lehetséges előjele a stroke-nak az átmeneti keringési zavar (tranziens iszkémiás attak - TIA). A TIA egy agyterület viszonylag rövid keringészavarát jelenti, amely még nem vezet érdemleges sejtpusztuláshoz. Stroke és TIA bővebben.

Korábbi stroke vagy TIA. Ha Önnek már volt stroke-ja, akkor egy következő stroke kialakulásának fokozott a kockázata. Akinek volt már TIA-ja, sokkal nagyobb valószínűséggel fog stroke-ot kapni, mint az, akinek nem volt.

Stroke a családban. A stroke előfordulási valószínűsége nagyobb, ha szülei, testvérei már kaptak stroke-ot, illetve volt TIA-juk.

A stroke és a nem. A stroke a nőknél és a férfiaknál kb. azonos gyakorisággal alakul ki, de a nők gyakrabban halnak meg a stroke miatt, mint a férfiak.

Dohányzás. A dohányosoknak sokkal magasabb a stroke kockázata, mint a nem dohányzóknak. A dohányzás elősegíti a plakkok kialakulását az erekben, a nikotin fokozza a szív munkáját azáltal, hogy növeli a pulzust és a vérnyomást. A dohányfüstben található szén-monoxid kiszorítja az oxigént a vérből, ezáltal fokozott keringési munka mellett ugyanannyi a szállított oxigén mennyisége.

Fogamzásgátló tabletta, illetve más hormonális készítmény szedése. A stroke kockázata magasabb a fogamzásgátló tablettát szedő nők esetén, különösen, ha dohányosok, nagy hormontartalmú gyógyszert szednek és 35 évnél idősebbek. A napjainkban kapható alacsony hormontartalmú tabletták sokkal kisebb kockázatot jelentenek, mint a korábbi készítmények. A menopauzakezelésére alkalmazott hormonkezelés szintén enyhén magasabb stroke kockázatot hordoz magában.

Rendszeres, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás, kábítószer használat.

Fokozott stressz. Amennyiben Önt több tényező is érinti a fenti kockázati tényezőkből, figyeljen jobban oda életvitelére!

(WEBBeteg - Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus)

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

A buli jól sikerült, de másnapra vízhólyagos lett a nagyujjam alja, a terheléstől. Itt egy kép róla.

Esténként kimegyek sétálni egyedül a mankóval, tegnap 5 sarkot sikerült menni, a szomszédok, akiket eddig nem is ismertem, beszélgetni kezdtek velem az utcán, bátorítottak. Ma 6-ot mentem, mindig egyel fogom növelni a távot.

Néha azért elkap még a szomorúság. Pár percig tart, azt mondják, a post stroke depresszió velejárója, dehát könyörgöm, jó hogy szar a kedvem (általában nem az) hát alig tudok mozogni. 

Kérdezték tőlem hogy mi foglalkoztat.

Egy nap csak 24 órából áll, és még így is, hogy nem dolgozom. Napirendet kell csinálnom, nincs mese.
Annyiféle gyakorlat van, mindig írok, olvasok valamit, nem tudok a seggemen ülni, na.
Nem is én lennék, sose tudtam.  A rossz tulajdonságaimból és szokásaimból nem sok maradt.

Azon szoktam gondolkodni és most már 3 hónapja, ha egyre ritkábban is, de mindig jön egy példa, hogy milyen kurva szerencsés vagyok így is.
Sokan jártak rosszabbul mint én, még ha szar is most, nem lehetetlen felgyógyulni.

Most se értem pontosan, mégis mit csinál ez a betegség, csak sejtéseim vannak, bújom a netet, hogy kiderítsem.


Nekem az egyik legnagyobb érvágás, hogy nem lehetek önálló. Nekem is van szar kedvem amikor elvesztem a reményt.
Nem tudom, mi a rosszabb, ezt ép ésszel felfogni, vagy agysérülést szenvedni.

Hívőbb lettem, de továbbra sem akarok tagja lenni semmilyen felekezetnek, viszont azt most már tudom, hogy valaki egyszer úgy
elveheti az életet, ahogy adta. Nem sok múlik rajtunk. Ami igen, megtesszük, jó esetben, de ez nem sok.

Ezen felül, a szeretet tényleg gyógyír mindenre. Ma nem itt tartanék, ha nem lenne ilyen családom, és barátaim.
A sírás jót tesz. Én aztán jó sokat bőgtem. Az elfojtás nem segít, ezért nem vagyok híve a nyugtatóknak sem.
Jöjjön csak ki, ami ki akar jönni. Az egyik betegtársam a kórházban, akinek ez volt a baja, de soha nem jött ki a bénulásból, azt mondta erre, ő is úgy sírna egy jót,
de az antidepresszánsoktól amiket szed, nem tud. Most már elárulhatom, hogy összesen kb, 3 hétig szedtem nyugtatót, antidepresszánst egyáltalán nem,
lehet, hogy könnyebb így kezelni a betegeket, de kösz nem. Így is elég szarral mérgezem magam muszájból.

Előtte se voltam rossz ember, de most, ha lehet, jobb lettem. Aki voltam, az lett az ellenség, a rossz ember. Mert ok nélkül ezt nem kaptam volna meg.
A bölcsek azt mondják, még ezelőtt az életünk előtt magunk választjuk meg, hogy mit vállalunk erre az élere, azt is csak olyat, amit bírunk.
Tehát kibírom ezt a rohadt betegséget, mert képes vagyok rá.


Néha egyébkét utálom ezt, és még így is unom, hogy van, ami lefoglal, és érdekel, de
akármeddig jutok, mindig az az érzésem, hogy senki sem tud követni. A hajdani betegtársaim már fényévekre vannak tőlem,
 a stroke-on átesettek között sem érzem már jól magam, mert mentálisan mindenképp lehagytam őket, ha fizikailag még nem is.
Mintha a lényeget csak nagyon kevesen értették volna meg, hogy ami nem megy szépszerével, menni fog erőszakkal.

Ide kívánkozik egy mondás Bob Marley-tól, már ismertem, de most fogom fel.

"Nem tudod, milyen erős vagy addig, amíg erősnek lenni az egyetlen lehetőség."


Most azon vagyok, hogy minden lehetséges eszközzel elkerüljek egy következőt, és felgyógyuljak ebből.
1 évet mondanak, amíg teljesen jól  nem leszek, addig teszem, amit lehet, és kell, most ez lett a dolgom.

Az is szörnyű érzés, hogy mennék, de nem tudok, meg az is, hogy semmi a világon nem múlik rajtam. Jó, egyre több minden, de ezek csak csontok.
Vissza akarom kapni a régi életem, ami még a nehézségekkel együtt is jó volt. De csak morzsánként kapom vissza, úgy látszik.
Keményen meg kell érte dolgoznom.

Azt mondják, nem maradok le semmiről, én mégis úgy érzem, hogy igen, mintha állnék, az élet, ami közben folyik, meg elsuhanna mellettem.
Sok dolgom van még, amik már nem is tűnnek olyan nagy feladatnak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy még mindig itt vagyok, ami nem törvényszerű, ugye.

A legújabb felfedezésem amúgy, hogy a lépcsőn ülve milyen jó gyakorlatokat lehet végezni, pl. a bokát mozgatni, vagy a kart nyújtani.
Sokat vagyok egyedül, van időm gondolkodni. De nem bánok semmit, erre jutottam. Most nem történne ez velem, és nem lehetnék más ember.
Nem is lehetett volna semmi sem másképp, még ha küzdöttem volna is, ide jutok, mert így kell lennie.

Egyébként, ha ez a betegség türelemre, megfontoltságra int, ami sose volt bennem, akkor vajon miért olyan természetű, hogy ilyen aktív legyen az ember?

Na, erre nem ma fogunk választ kapni, és eleget olvastatok már :)

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Ezt a bejegyzést kifejezetten stroke-osoknak szánom, de bárkinek jó amúgy.
Egyszer sem hívtak eddig mozgássérültnek, csak egyszer, amikor a szokásosnál is bunkóbb voltam, még az elején. Na, hogy ezt elkerüljük, néhány gyakorlat, amiket a gyógytornászaimtól összeszedtem, és pár video, amik inkább kezdőknek jók. A jógában azt mondják, figyelni kell a légzésre,
és minden kifújásnál nyújtani (nem úgy, ahogy én csináltam), mert úgy hatásosabb a nyújtás. Fitness dvd-ket csinálok végig, amikhez előtte nem is nyúltam. Azért vicces, hogy most meg majd' fél oldallal meg csinálom...
Csináljátok azt, mint előtte, csak kizárólag a rossz kézzel, a jót ne használjátok, még ha könnyebb is (én is már csak akkor használom a balt, ha a jobb tuti, hogy nem bírja el az adott dolgot, vagy nem tudja megcsinálni).
 Fentről mejünk lefelé. A fejről sok mindent nem tudok mondani, én a beszédhibám meggyógyítására hangosan olvasok -ezt logopédus mondta-, az énekhangom visszanyeréséért pedig skálázom és sokat énekelek. Mindig is szerettem, csak most olyan hamis vagyok, hogy rossz hallgatni. Depresszió ellen sokan mondják a meditációt.

A karokra szinte csak erősítés kell. Emelgess ásványvizes palackokat, vagy önmagában a karodat, minden irányba, ahol nem fáj (az elejétől szenvedek a vállammal, ami más-más pozícióban fáj, próbálták Voltaren kenőccsel helyrehozni,
többször tape-elték, ez olyan mint a Leukoplast, csak rugalmasabb; de nem lett jobb).
Szoktassátok rá magatokat, hogy minden áthaladásnál érintsétek meg az ajtófélfát felül. Ne engedjétek már az elejétől kezdve, hogy felkössék a karotokat, feltegyék a lábatokat, mert ellustul. Talán nem fáj, de példa legyen előttetek, hogy én már sok mindenre használom a jobb karom és kezem.
Hangsúlyozom, hogy 3 hónapnál tartok, és ahogy olvasom, elég súlyos volt. Egyetértek az első gyógytornászommal, aki először az izmaim építésére bíztatott, hogy aztán elbírjam magam.

A kezekre az elejétől tüskés labdával masszíroztam, mert az vérbőség-fokozó. Ma is megvan, csak már szorongatom, hogy erősítse a fogásom. Babot, lencsét egy hosszú csipesszel különválogatni, ruhacsipeszt lehet összeszorítani, összetekert zoknit, gumikarikát szorongatni. Meleg vízben durva sót feloldani, és abban áztatni, mert ettől lazábbak lesznek az izmok, mosogatni, sokat törölgetni.
 Az ujjakat egyenként összeérinteni a hüvelykkel, legyezőként kinyitni és összecsukni, mint pók a falon, mászkálni az első 2 ujjunkkal. Gyerekeknek való építőkockákat lehet pakolászni, minél kisebb, annál erősebb lesz a szorítás. A kinyújtásra sajna nem tudok semmit, azt csak úgy, magában szoktam csinálni.
A jobb oldalra kinyújtás nehezen megy, úgy tartom a karomat, mint egy csirkelábat, sokszor, úgy kell magamra rászólnom, egyébként a stroke-osokra a karlógatás a jellemző.
 Eszembe jutott még érdekességképpen, hogy amikor ásítok, a jobb oldalamon minden izom megfeszül, míg a bal oldalamon alig érzek valamit.
A lábakra a guggolás, taposás a jó. Soha ne felejtsünk el minden nap nyújtani, és amennyire lehet forgatni a bokánkat. Álljunk egy nyitott ajtóval szembe, fogjuk meg a 2 kilincset, és guggoljunk. Nem kell teljesen, csak hogy a combizmunk erősödjön. Ugyancsak itt, emeljük fel, és nyújtsuk előre az egyik lábunkat, majd a másikat.

A lépcsőkorlátnál (amin még kapaszkodnom kell egyébként) nyújtok úgy, hogy a karommal jó messzire fogom meg, és ellenállást fejtek ki. Jó mélyet hajolok nyújtott lábakkal és karokkal, a fejem lefelé áll, és kapaszkodom közben a korlátba. Mossatok fel a rossz lábbal.
 A padlóra ülök, hátul a kezek a szőnyegen, azon támaszkodom, és felváltva, egyenesen emelgetem a lábaimat, ülni, és felállni, ülj le a lábaidra, és próbálj lábujjhegyre állni ebben az ülésben, vagy a szőnyegről váltott lábbal való felállás is jó, ha lehet, kapaszkodás nélkül.

Amúgy a mai napig problémák vannak az egyensúlyommal, félek az eleséstől, ezt jól megtanultam.
Minden házimunka jó, természetesen a rossz kézzel, és lábbal.

És most a videok linkjei (ki is lehet másolni őket, jobb klikk a videon és video url másolása opció; vagy kijelöljük a linket, jobb egér gomb és másolás opció, ahova be szeretnéd illeszteni, mondjuk egy új lapon, ott pedig beillesztés opció):
 Már ettől elfáradtam, hogy leírtam, nem értem, hogy nem vagyok még 40 kg :D Na sziasztok!


Egyensúly javító gyakorlatok:

https://www.youtube.com/watch?v=DtPkvFBrCJE&list=PLdm6GhhwupG8cqerw4t6old5P75WnJeVf

https://www.youtube.com/watch?v=n9hCe61BcqA&list=PLdm6GhhwupG8cqerw4t6old5P75WnJeVf

Lábszár és comb gyakorlatok

https://www.youtube.com/watch?v=GL1KwtLsiL0&list=PLdm6GhhwupG8cqerw4t6old5P75WnJeVf

Gyakorlatok bokára

https://www.youtube.com/watch?v=M2eJI13AquM&list=PLdm6GhhwupG8cqerw4t6old5P75WnJeVf

Kéztorna, aki nem tud angolul, az pörgesse 2:30-hoz

https://www.youtube.com/watch?v=DayQeLkc710&list=PLdm6GhhwupG8cqerw4t6old5P75WnJeVf&index=4

Ujjak nyújtása

https://www.youtube.com/watch?v=IMO__OrzM_U&list=PLdm6GhhwupG8cqerw4t6old5P75WnJeVf

Komplett gyakorlatok stroke-osoknak

https://www.youtube.com/watch?v=IyojBZ92fw0&list=PLdm6GhhwupG8cqerw4t6old5P75WnJeVf


És extra-ként Valerie Greene története angolul, aki könyvet is írt a stroke-járól, és arról, ahogyan felépült

https://www.youtube.com/watch?v=GL1KwtLsiL0&list=PLdm6GhhwupG8cqerw4t6old5P75WnJeVf

És a végére, csak hogy lássátok, ez a betegség tényleg nem válogat, egy 18 éves, vékony lány története, aki semmilyen kiváltó okot nem produkált

https://www.youtube.com/watch?v=GL1KwtLsiL0&list=PLdm6GhhwupG8cqerw4t6old5P75WnJeVf

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Azt már tudjátok, hogy főként bal kézzel készültek az ajándékok, a jobbal csak segítettem, mert nem tudom megfogni a tűt, pl. A torta nem volt rossz.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Ma meglocsoltam a kertet :)

Amúgy a franc se múlik rajtunk, csak kölcsönbe kaptuk ezt a testet, ami olyan, mint egy gép, jól kell bánnunk vele, hogy működjön.

Ez a lábkigyenesítő, vagy mittudomén mi, szerkezetem, fém és műanyag ötvözet, és segíti a helyes járást. Blue Rocker a neve,
még illik is hozzám :) Eleinte nem szerettem, mert fájt a viselése, de most már csak nehéz benne járni, úgyhogy kell a mankóm, ha ez van rajtam.

Azon gondolkodtam, miért csak olyan anyagot lehet találni a neten, hogy ki milyen csodálatosan épült föl a stroke-ból, meg hogy mik a jelei, az is javarészt angolul van, de arról, hogy milyen gyakorlatokat kell csinálni pl. a felépülés során, arról szinte semmi.
Azt a keveset, ami fönt van, csinálom is. Mindenesetre, ez is egy poszt témája lesz, hátha stroke-os is olvassa a blogot.

Megjelent a levelem a Metropol újságban, ezúton is köszönöm annak, aki megjelentette. De ez csak 1 címzett, a 100-ból, mi lesz a többivel?


És most későbbi önmagamnak ( :D ) emlékül szánva, a fájdalmaimról pár szó:
Egyensúlyérzékem továbbra sem jó, de fejlődik. A vállam minden nap más pozícióban fáj, azt olvastam és mondták is,
hogy nem bírja el a kar a saját súlyát, majd elvileg jobb lesz. Különben a karom már most is jobb, már nem okoz akkora nehézséget
felemelni, de azért még nem jó. Ha leguggolok, egy bizonyos szögben már fáj a külső bokacsontom.
 A 2 ujjam a kezemen továbbra is behúz, nyugalmi állapotban nem, csak ha csinálok valamit.
A bokám (és úgy en bloc a jobb lábam) jobbra áll, egyenesen csak segítséggel tudom tartani, de az nem fáj, és alig látszik.
A hát- hasizmaim stb. helyre jöttek ahogy másokat mozgattam, már nem fájnak.


Már nem sírok annyit, az elején még kétnaponta előfordult, aztán hetente, most már csak havonta, végül is valahol ki kell engedni a gőzt, se pia, se cigi ugye :)


Kész van anyunak a meglepi torta, és a hímzés, főként bal kézzel. A tortánál majd' leszakadt a hátam és 5 órába telt, a hímzés 3 napig készült délutánonként késő estig. Majd kép is lesz. Minden több ideig tart, de azért így
vagy úgy megcsinálom, eddig se volt olyan -legalábbis itthon- hogy valami ne menjen, még ha nehéz is.

Az jutott eszembe, hogy amikor élet és halál közt voltam, több száz ember izgult, és imádkozott értem, vajon hol lennék most nélkülük?

Régen is s.e. (stroke előtt) úgy álltam hozzá, hogy én már megéltem a legnagyobb boldogságot, amit lehet, ha most érne egy baleset, és meghalnék, nem bánnám.
 Nem féltem a haláltól, mert meg voltam róla győződve, hogy akkora bűnt nem követtem el életem során, hogy olyan rossz legyen nekem utána. Hibákat elkövettem ugyan, de azok nem direkt voltak soha.

Ebben a betegségben meg szokás halni, ahogy olvastam, ehhez képest megyek fölfelé, mint a golyó; valami dolgom csak van még, ha még mindig itt vagyok, valaki csak vigyáz rám, akinek amúgy most sem tudok sokat a mibenlétéről, de örülök minden napnak. Most már átérzem, milyen, mikor sokan mondják, hogy jobban értékelik az életet stb., mert én is. Sok dolog háttérbe szorult, pl. utálkozni, vagy elítélni az embereket, mert már nem fontos, nem érdekel van nekem egyéb dolgom is, még jó, hogy ennyien állnak mellettem.

A stroke-ot elszenvedett betegeket angolul stroke túlélőknek hívják, és csoportokba szerveződnek, az emberek is nagyon tisztelik őket, azért, amiken átmentek. Egy túlélő vagyok a francba is :) Tudtátok rólam, csak nem sejtettétek, ugye :D

Most megyek fürödni, meg hajat mosni, utána most először s.u. kivasalom a hajam :) Ma nagy családi ünnepség lesz, ahol végre lazíthatok, és megdolgoztatom magam rendesen egyszerre. Nyári ruhát veszek fel bottal :D De örülünk ennek is ;)

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.