Tizennegyedik bejegyzés - A pangó időszakban is fejlődöm

Ma meglocsoltam a kertet :)

Amúgy a franc se múlik rajtunk, csak kölcsönbe kaptuk ezt a testet, ami olyan, mint egy gép, jól kell bánnunk vele, hogy működjön.

Ez a lábkigyenesítő, vagy mittudomén mi, szerkezetem, fém és műanyag ötvözet, és segíti a helyes járást. Blue Rocker a neve,
még illik is hozzám :) Eleinte nem szerettem, mert fájt a viselése, de most már csak nehéz benne járni, úgyhogy kell a mankóm, ha ez van rajtam.

Blue Rocker.jpg


Azon gondolkodtam, miért csak olyan anyagot lehet találni a neten, hogy ki milyen csodálatosan épült föl a stroke-ból, meg hogy mik a jelei, az is javarészt angolul van, de arról, hogy milyen gyakorlatokat kell csinálni pl. a felépülés során, arról szinte semmi.
Azt a keveset, ami fönt van, csinálom is. Mindenesetre, ez is egy poszt témája lesz, hátha stroke-os is olvassa a blogot.

Megjelent a levelem a Metropol újságban, ezúton is köszönöm annak, aki megjelentette. De ez csak 1 címzett, a 100-ból, mi lesz a többivel?


És most későbbi önmagamnak ( :D ) emlékül szánva, a fájdalmaimról pár szó:
Egyensúlyérzékem továbbra sem jó, de fejlődik. A vállam minden nap más pozícióban fáj, azt olvastam és mondták is,
hogy nem bírja el a kar a saját súlyát, majd elvileg jobb lesz. Különben a karom már most is jobb, már nem okoz akkora nehézséget
felemelni, de azért még nem jó. Ha leguggolok, egy bizonyos szögben már fáj a külső bokacsontom.
 A 2 ujjam a kezemen továbbra is behúz, nyugalmi állapotban nem, csak ha csinálok valamit.
A bokám (és úgy en bloc a jobb lábam) jobbra áll, egyenesen csak segítséggel tudom tartani, de az nem fáj, és alig látszik.
A hát- hasizmaim stb. helyre jöttek ahogy másokat mozgattam, már nem fájnak.


Már nem sírok annyit, az elején még kétnaponta előfordult, aztán hetente, most már csak havonta, végül is valahol ki kell engedni a gőzt, se pia, se cigi ugye :)


Kész van anyunak a meglepi torta, és a hímzés, főként bal kézzel. A tortánál majd' leszakadt a hátam és 5 órába telt, a hímzés 3 napig készült délutánonként késő estig. Majd kép is lesz. Minden több ideig tart, de azért így
vagy úgy megcsinálom, eddig se volt olyan -legalábbis itthon- hogy valami ne menjen, még ha nehéz is.

Az jutott eszembe, hogy amikor élet és halál közt voltam, több száz ember izgult, és imádkozott értem, vajon hol lennék most nélkülük?

Régen is s.e. (stroke előtt) úgy álltam hozzá, hogy én már megéltem a legnagyobb boldogságot, amit lehet, ha most érne egy baleset, és meghalnék, nem bánnám.
 Nem féltem a haláltól, mert meg voltam róla győződve, hogy akkora bűnt nem követtem el életem során, hogy olyan rossz legyen nekem utána. Hibákat elkövettem ugyan, de azok nem direkt voltak soha.

Ebben a betegségben meg szokás halni, ahogy olvastam, ehhez képest megyek fölfelé, mint a golyó; valami dolgom csak van még, ha még mindig itt vagyok, valaki csak vigyáz rám, akinek amúgy most sem tudok sokat a mibenlétéről, de örülök minden napnak. Most már átérzem, milyen, mikor sokan mondják, hogy jobban értékelik az életet stb., mert én is. Sok dolog háttérbe szorult, pl. utálkozni, vagy elítélni az embereket, mert már nem fontos, nem érdekel van nekem egyéb dolgom is, még jó, hogy ennyien állnak mellettem.

Stroke Survivo's Rule!.JPGA stroke-ot elszenvedett betegeket angolul stroke túlélőknek hívják, és csoportokba szerveződnek, az emberek is nagyon tisztelik őket, azért, amiken átmentek. Egy túlélő vagyok a francba is :) Tudtátok rólam, csak nem sejtettétek, ugye :D


Most megyek fürödni, meg hajat mosni, utána most először s.u. kivasalom a hajam :) Ma nagy családi ünnepség lesz, ahol végre lazíthatok, és megdolgoztatom magam rendesen egyszerre. Nyári ruhát veszek fel bottal :D De örülünk ennek is ;)

 

 

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.