Az alábbi levelet küldtem szét, több, mint 100 címzettnek. Ha csak 1 ember figyelmét felkelti, és tesz valamit, akkor már jó. Ha bármi esély van rá, hogy hatásos lesz, behozta magát az idő- és energia ráfordítás. Most pedig magamra koncentrálok, Uff.

To: <bkv@bkv.hu>, <bkvzrt@bkv.hu>, <bkk@bkk.hu>, <info@parking.hu>, <bfvk@bfvk.hu>, <titkarsag@bfvk.hu>, <ftszv@ftszv.hu>, <fokert@fokert.hu>, <fkfzrt@fkf.hu>, <parkolas@bkk.hu>, <forgalomfelugyelet@bkk.hu>, <kulonjarat@hajduvolan.hu>, <titkarsag@hajduvolan.hu>, <szemelyforgalom@hajduvolan.hu>, <info@bkk-kozut.hu>, <info@budapestszive.hu>, <stroketars@doki.net>, "Gabriella Sarkadi" <strokeinfo.gabriella@gmail.com>, <kiss.mihaly@tmkorhaz.hu>, <neuralapitvany@freemail.hu>, <dehrdirect@bayer.com>, <info.bayhun@bayer-ag.de>, <szolg@vertesvolan.hu>, <utazasiiroda_zeg@zalavolan.hu>, <utazasiiroda_khely@zalavolan.hu>, <utazasiiroda_nk@zalavolan.hu>, <utazasiiroda_heviz@zalavolan.hu>, <utazasiiroda_lenti@zalavolan.hu>, <mailbox@egis.hu>, <kvzrt@kisalfoldvolan.hu>, <AcsL@kisalfoldvolan.hu>, <balatonvolan@balatonvolan.hu>, <bakonyvolan@bakonyvolan.hu>, <titkarsag@ktrt.hu>, <kaposvolan@kaposvolan.hu>, <avzrt@albavolan.hu>, <info@gemencvolan.hu>, <vezerig@pannonvolan.hu>, <controlling@pannonvolan.hu>, <rtlklub.hu@rtlklub.hu>, <kozonsegszolgalat@tv2.hu>, <info@volantaxi.hu>, <kozonsegszolgalat@mtva.hu>, <info@echotv.hu>, <tvpaprika@chellocentraleurope.com>, <titkarsag@bacsvolan.hu>, <info@fixhd.tv>, <iktato@kunsagvolan.hu>, <volanautodaru@t-online.hu>, <flili@mve.hu>, <volancom@volancom.hu>, <info@volanbusz.hu>, <volanokt@t-online.hu>, <volanpack@volanpack.hu>, <marketing@volanpack.hu>, <hajo.hf@nkh.gov.hu>, <kabinet@mahart.hu>, <kommunikacio@kozut.hu>, <info@kontaktbusz.hu>, <post@weekendbus.hu>, <info@mnv.hu>, <tvpublic@tiszavolan.hu>, <pont@tiszavolan.hu>, <jkv@jaszkunvolan.hu>, <kkvsz@axelero.hu>, <stratosz@mail.datanet.hu>, <mkik@mkik.hu>, <szemszall@agriavolan.hu>, <penzugy@agriavolan.hu>, <dubicsany@borsodvolan.hu>, <kozbeszerzes@borsodvolan.hu>, <matravolan@matravolan.hu>, <somloajka@invitel.hu>, <sumegig@invitel.hu>, <tapolcaig@invitel.hu>, <ignaczlaszlo@szabolcsvolan.hu>, <miklossynebm@szabolcsvolan.hu>, <hatvanivolan@t-online.hu>, <ugyfelszolgalat@dkv.hu>, <ugyfel@korosvolan.hu>, <info@primvol.hu>, <gbakos@c3.hu>, <molnar.hedi@arcmagazin.hu>, <boros.nikolett@arcmagazin.hu>, <arc@arcmagazin.hu>, <info@magyarvendor.hu>, <reklamacio_est@estmedia.hu>, <pestiest@estmedia.hu>, <maxima@sanomabp.hu>, <metropol@metropol.hu>, <marketing@metropol.hu>, <szerkesztoseg@nepszabadsag.hu>, <fedelnelkul@fedelnelkul.hu>, <info@enigma-as.hu>
Cc: 
Date: Tue, 23 Apr 2013 05:53:51 -0700
Subject: Információ közlés + 1 kérdés
Tisztelt Hölgyem / Uram!

Azért írok, hogy röviden beszámoljak a velem történtekről, és feltegyek egy kérdést. Minden szervnek írok, akit ez érinthet és érdekelhet.
Idén február 1-én stroke-ot (szélütés, agyvérzés stb.) kaptam. Az BKV egyik járművén történt, 28 évesen. Nem részletezem, hogy hogy vagyok (olvasható a blogomon itt : http://strokeomvolt.blog.hu),
de megfogalmazódott bennem, hogy vajon miért nem tudnak erről a betegségről az emberek, amikor a szívroham és a rák után a harmadik halálozási ok Európában.
Az utóbbi időben rengeteg magyar és külföldi emberrel beszéltem arról, hogy ők honnan tudták, hogy stroke-juk volt? A külföldiek arról számoltak be, hogy sokkal jobb a tömegtájékoztatás a betegséggel kapcsolatban. Az jutott eszembe, tehát, hogy miért ne ragaszthatna ki a BKV, vagy más budapesti cég is matricákat, ahol arról tájékoztatják az embereket, hogy mik a tünetei a stroke-nak. Vagy az aluljárókban, villanyoszlopokon. utcán, stb lehetnének matricák / plakátok / táblák ezzel kapcsolatosan.  Talán ha a több száz ember között, aki látott aznap a tömegközlekedési eszközön, buszmegállókban, utcán, stb. között akadt volna 1 aki tudja, mi bajom, ma nem itt tartanék.
Mivel itt minden perc számít, és életet menthet, úgy vélem, az embereknek tudniuk kellene felismerni.
Biztos olcsóbb lenne ez, mint annyi embert 1 évre, sokszor évekre kivonni a forgalomból a szenvedésről nem is beszélve.
Ez Önöknek is bevétel kiesést jelent, mert ha durván számolva egy utas napi 1 BKV jegyet vesz, 1 éven át, az 365x320= 116800 Ft, vagy ha egy utas 1 évig minden hónapban bérletet vesz, ami 10500x365 = 3832500 Ft, esetleg minden nap parkol mondjuk 4 órát a legolcsóbb zónában, az kb.640x365 = 233600 Ft ,
akkor már néhány utas/vezető utazási/parkolási költségei fedeznék a matrica nyomtatás, ragasztás költségeit. Vagy mehetne társadalmi célú TV reklám ill megjelenhetne újságcikk a témáról.
Veszteség tehát nem érné Önöket, de ha ez problémát jelent, vannak alapítványok, amelyekkel összefogva biztosan redukálhatóak, vagy teljesen eltüntethetőek a költségek.
Az "öregek" betegsége, tapasztalatom szerint nem válogat, és a fiatalokra ugyanúgy lecsaphat.
Mivel nem egyszerű a felépülés, meg szeretném kérdezni, miért ilyen szegényes a tájékoztatás, ha pl. a dohányzásról leszoktató kampányok oly sikeresek?
Tisztában vagyok vele, hogy nem feltétlenül Önön múlik, hogy változik-e a fent leírt helyzet, de bízom benne, hogy ott is egy Ember ül a számítógép mögött.
Ha, teszem azt, a gyerekével történt volna ilyesmi, nyilván jobban érdeklené a sztori, de így is tehet valamit, szólhat az illetékesnek, vagy Önre van bízva, de olyan tett lenne ez, ami kiemelné a közember sorából,
és amiért mindenki hálás lenne Önnek. Köszönöm, ha végig olvasta, azt még inkább, ha megpróbál cselekedni.

Maradok tisztelettel,
xxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

"Egyre többen hívják a mentőket, amikor a szélütés tüneteit észlelik. ... Az emberek sokkal bátrabban nyúlnak a telefon után, sokkal hamarabb kérnek segítséget. Jól tudják, hogy minden perc számít, hiszen, ha három órán belül sikerül a betegnek eljutnia a legközelebbi Stroke központba, úgy sokkal nagyobb esélye van a túlélésre."

Dr. Mikola László, a Magyar Stroke Alapítvány munkatársa üdvözli Önt!

Tudta, hogy stroke, más néven a szélütés felelős minden harmadik halálesetért?

És tudta, hogy három esetből kettő megelőzhető, ha még időben felismerjük a tüneteket, és azonnal mentőt hívunk?

Most Ön is tehet ezért, mindössze ezt a levelet olvassa el figyelmesen, és küldje tovább ismerőseinek, barátainak!

Magyarországon öt millió e-mail cím létezik (de ennél kevesebb címzett) - ha csak egy részükre eljuttatnánk a levelet, emberi életeket mentenénk meg!

És egy történet, melyet érdemes elolvasnia - hiszen, ha mindenki emlékezne a három betűre, életeket lehetne megmenteni vele.

"Egy kerti-partin, egy barátnőm kissé megingott, el is ejtette a tányérját, de ezután, mindenkit megnyugtatott, hogy jól van (ugyanis a többiek orvost akartak hívni). Ő azt állította, hogy csak az új cipője miatt csúszott meg egy téglán. Felsegítették, kapott egy másik tányér ételt és bár egy kissé gyengének tűnt, tovább szórakozott. Később felhívott a férje, hogy elmondja, a feleségét kórházba vitte, ahol el is hunyt. A parti során STROKE-ja volt. Ha tudták volna, hogyan kell beazonosítani a stroke jeleit, talán ma is velünk lehetne.. Mások nem halnak meg, de reménytelen, tehetetlen helyzetbe kerülnek.

Egy neurológus azt állítja, hogy ha a stroke áldozatát 3 órán belül elkezdheti kezelni, teljesen visszafordítható az állapot. TELJESEN!

Azt mondja, hogy a stroke felismerésének és diagnosztizálásának egyszerű a trükkje, azután pedig 3 órán belül el kell kezdeni a kezelését.

A stroke felismerése. (Néha nehéz beazonosítani a stroke jeleit. Sajnos, a tudatosság hiánya katasztrófát okozhat. A stroke áldozata súlyos agykárosodást szenvedhet, ha a környezete nem ismeri fel a stroke jeleit.)

Az orvosok szerint bárki felismerheti a STROKE-ot, ha három egyszerű kérést mond az illetőnek: M..... B......E.......

1. M: Meg kell kérni az illetőt, hogy MOSOLYOGJON.

2. B: Meg kell kérni, hogy BESZÉLJEN, mondjon egy egyszerű mondatot (összefüggően: pl. Szép napunk van.).

3. E: meg kell kérni, hogy EMELJE FEL mindkét karját.

Ha az illetőnek a három kérés teljesítésének bármelyikével nehézsége van, azonnal hívd a mentőket és mondd el a tüneteket!

Még egy jel: Mondd az illetőnek, hogy ÖLTSE KI A NYELVÉT.

Ha a nyelv kicsavarodott , ha egyik vagy másik oldalra megy a nyelv, ez is a stroke jele lehet.

Egy kardiológus szerint, ha mindenki, aki megkapja ezt az e-mail-t és elküldi 10 embernek, akkor azzal legalább egy életet meg lehetne menteni."

Én közzétettem, ...... Te megosztod?

A bejegyzés teljes egészében az alábbi linkről származik: http://testlelekszellem.blog.hu/2013/04/14/a_stroke-rol_ha_idejeben_felismerjuk_eletet_menthetunk?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Megvolt a második közért-túra (az első múlt héten volt, kocsival) gyalog 6 sarok, de kidöglöttem rendesen a napon. Persze bottal, meg cipelni
még nem tudok. Napok óta egyedül zuhanyzom, jó, fürdetőszékben, amit a kádra tesznek, de akkor is. (Ha nehezen is) egyedül bekötöm a cipőm.
Ezek egyszerűnek tűnő dolgok, de higgyétek el, nem is olyan könnyűek.

Egyik nap végig csináltam egy fitness dvd-t, ami nem ment az egyensúly hiánya miatt, azt behelyettesítettem általam kitalált gyakorlatokkal.
Rendesen leizzadtam a végére, de más dolgom nem lévén ugye, elfáradhatok akárhogy.

Miután megtanultam egyedül cipőt kötni nagy nehezen, jön a szandálszezon (most se zoknival) ami legalább tépőzáras (hehe).
Ilyen kis dolgok, hogy jobb kézzel mosok fogat, még ha nehéz is megemelni a karom; vagy hogy begumizom a hajam - már nem is szokott ide kerülni.

Már nem fáradok el annyira ugyanazon a távon, de továbbra is sántítok. Amit pl. észrevettem, hogy sokkal több dolgot csinálok jobb kézzel.
Belém nevelték, hogy ne feküdjek rajta, nehogy összetörjem vagy valami, most már simán fekszem rajta, támaszkodom vele, feltolom magam stb.

Holott ez pangó időszak lenne - mindig van ilyen - amikor nem fejlődöm, csak a szervezetem dolgozik belülről, mégis csinálok új dolgokat (pl. hímzek bal kézzel, de erről később).

Ma írok a BKV-nak, FKF-nek stb, lehet, hogy időpocsékolás, de épp ráérek :))
Néha beszélek a régi barátaimmal. Olyan jólesik hallani a hangjukat ennyi idő után... Persze, van, aki lemorzsolódik, de nem bánom.
Ha a legnehezebb időkben nem voltak mellettem, nincs is rájuk szükségem.

Több betegségem (inkább apró kellemetlenségek) eltűnt, azt várom- visszajönnek-e. Pl. a melegfrontra érzékeny voltam mindig, de sokáig nem voltam az,
aztán visszajött. Vagy a reflux. Ilyenekre gondolok. Azért érdekes, hogy a szervezet fontossági sorrendet állít és az fáj, aminek muszáj :D

A jobb kezemet illetően eszembe jutott még egy dolog (a jobb lábamat azért nem említem, mert azt állandóan használom, egy izom van letapadva, vagy még béna, ami nem enged sarokra állni, és ezért sántítok)
, hogy állandóan harcolok saját magammal arról, hogy megcsinálok-e valamit jobb kézzel ha nehéz is; de azzal a lendülettel meg is győzöm magam, hogy noha ehhez még
nem elég erős, és lehetne várni, amíg jobb lesz, és akkor megpróbálni; de ettől (amire készülök) még erősebb lesz. Általában, a második érv győz, mert az, hogy meg akarok
csinálni csomó mindent, erősebb, mint a nemtudom, meg a félelem.

Mára ennyi, majd ha lesz mondanivalóm, szólok :)

Pár napja az fogalmazódott meg bennem, hogy hogy is tudnám elmesélni másnak, milyen is ez a betegség. Úgy tudnám a legjobban leírni korábbi önmagamnak, mondjuk - nem vagyok hülye, de azzal beszélgetek, aki korábban voltam, mert ő/én az egyetlen kapocs ahhoz a tipikus potenciális stoke-oshoz, akihez elsősorban szólna a blog - szóval, ez a betegség lezabálja az izmainkat a csontról, és 0- ról kell újra építeni, elvesztünk egyensúlyérzéket, minden készséget az érintett oldallal, amit tudtunk. De ez a betegség nagyon összetett, vannak agyi, fizikai, és lelki hozadékai. Ugyanakkor nem mindenki sérül egyformán, attól függ, hogy az agy mely része sérül (beszédközpont, memória központ, mozgás központ, stb.) Nem nagyon szeretem azt példát, amelyben a gyerekek kis kori tanulási fázisához hasonlítják a(z) - egyeseknél - beszéd, és járási készség újra tanulását, mert nekem pl. az agyam tudta, tudja, mit kell csinálni, csak - főként a béna - az izmoknak nem megy. Akarattal sem, ezért olyan lassú a gyógyulás, mégis hányszor gyakorolsz egy mozdulatot, amíg megy, és akkor mi van az összessel? A legkisebb, rutin dolgok is problémát okoznak, amíg rá nem jössz, hogyan kell csinálni a másik kézzel, vagy működik annyira az érintett kezed, hogy legalább segíteni tudj vele. Ez nem egy olyan betegség, aminek csúnya külsérelmi jele van, noha külső szemlélőnek is látható - mert az illető úgy jár, mint egy zombi, vagy egy robot - , a betegség maga fájdalommentes, de amint elkezd felépülni az ember, a legkülönfélébb fájdalmak jelentkeznek, amiről nem is tudott. MINDEN EGYES mozdulat fájdalmat okoz valahol a testben, amiről ma már tudom, hogy igaz a közhely, miszerint jelzés értékű, meg a barátunk. Ami fáj, az jó. Ez olyan igazság, amit sikerült jól bevésnem, soha többé nem fogom természetesnek venni, hogy egy mozdulat természetesen megy.

Internetes barangolásaim, és a kórházban eltöltött idő során lett egy pár kérdésem, amikre sehonnan nem kaptam egyértelmű választ:

- HA (ez direkt van nagy betűkkel) szedem a vérhígítót, miért, mitől, egyáltalán előfordulhat-e újabb agyvérzés?

- HA egyszer abbahagyom (tuti, hogy nem fogom) milyen eséllyel kaphatok újra stroke-ot?

- Mennyi ideig kell szednem a (napi 9 és fél szem) gyógyszereket?

- Mennyi idő lehet a teljes gyógyulás az én esetemben? (28 éves vagyok, nagy akaraterővel, és tenni is hajlandó vagyok érte)

- Mennyi idő múlva dolgozhatok, még ha nem is gyógyultam meg még tejesen?

- És a legfontosabb most is a MIÉRT, mitől kaptam a stroke-ot pontosan, tudom, mik a rizikófaktorok, de nem volt meg mind, ami lehetett, a dohányzás, a fogamzásgátló (pár évig szedtem, de évek óta abbahagytam) a túlsúly, és a genetika, mert a nagymamámnak a 2. van, amiből nem épült fel, igaz, ő nem szedte a vérhígítót, a nagyapámnak is volt 1. Ez olyan kérdés, amire valószínűleg nem most kapok választ.

Most már tapasztalatból tudom, hogy tényleg az egészség a legfontosabb, nem csak üres frázis lett.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Ilyeneket találok a magyar neten:

Az agyi keringési zavarok évente 16-18 000 ember halálát okozzák Magyarországon, a betegség gyakoriságát tekintve a világon második helyen állunk. Háromszor-négyszer gyakoribb az agyi keringési zavarok által okozot halálozás Magyarországon, mint a fejlettebb egészségügyi rendszerű országokban. Több tízezer ember bénul meg, válik tartós nyomorékká agyi keringési zavarok következtében, ez a szám háromszor-négyszer nagyobb, mint a fejlett országokban. Az agyi keringési zavar világszerte a leggyakoribb oka a tartós ápolást igénylő korlátozottságnak, nagy terhet róva a betegek mellett a családokra és a társadalomra is.

A fejlett anyagi és egészségügyi színvonalú országok példája bizonyítja, hogy az esetek jelentős részében megelőzhető, ill. gyógyítható lenne a nagyon gyakran megbénulással járó állapot. A népbetegségnek tekinthető agyi érbetegségek, keringészavarok, agyvérzések megelőzése, gyógyítása és kutatása legyen cél!

Ma megvolt az első önálló mosogatás, és az első - majdnem önálló- manikűr.

Felháborodva tapasztalom amúgy, hogy a Magyar Stroke Társaság honlapján kívül (azt is ki keresi fel?)
alig van magyar nyelvű tartalom erről a neten, még angolul is kevés. Brutál, hogy erről mennyire nem tudnak az eberek, fejlettebb országokban
a buszon is ki van ragasztva, mik a tünetei, nem estem volna pánikba én sem, ha tudom, mi történik velem, és gyorsabban kórházba mentem volna.
Én, aki olvasott embernek tartom magam, sem tudtam róla semmit a nevén kívül, nem hogy ez a 3. leggyakoribb halálozási ok Európában!
Szartam én rá, hogy egészségtelen a dohányzás, meg a stressz, de könyörgöm, a nagy százalék így él itthon!
Most mindenki veszélyben van? Igen! Az embereknek tudniuk kell róla, hogy sok mérget visznek be, és noha én tudtam, nem nagyon érdekelt.
Dehát ez nem olyan betegség, mint a rák, vagy a leukémia. Lehet tenni ellene, és hálistennek megelőzni is lehet, persze nagy százalékban, sajnos van, akin ez sem segít.
Szóval, ha az emberek szélesebb körben lennének tájékoztatva arról hogy mi várhat rájuk - nem arról tehát, hogy éljenek egészségesebben, mert azzal és sem törődtem - hanem épp elrettentő példákkal szolgálni, talán jobban figyelnének.
A dohányzásról leszoktató kampányokban miért lehet roncsolt tüdőket mutogatni, és itt pl. miért nem lehet járásképtelen embereket, hogy mást ne mondjak?
Van egy nővér, aki bíztat, hogy folytassam a blogolást, talán többet is, ezúton is köszönöm neki, ő látott a legrosszabb állapotomban, és ezzel szembesül minden nap.
Sokat jelent a támogatása. Egy dolgot mondhatok: még ha egy kezem van is még, ez lesz az új küldetésem. Amit lehet, megteszem annak érdekében, hogy minél többen tudják, mi ez a betegség, és mik a tünetei.
Ha egy embert is megmentek ezzel, megérte. Te is lehetnél az, aki épp most olvasol, gondolkodj el ezen!

A párom a következőket mondta, és ez elgondolkodtatott. Most 70%-os vagyok, mert ugye a jobb felem bénult le, az 50%. Már tudok járni, az ugye 70%. Tehát már csak 30 van a 100-ból a gyógyulásig! De ez a leglassabb 30, amit valaha láttatok.
Mindenesetre, ez feldobott, megint újratermelődött az erőm, amiről mindig azt hiszem hogy elfogy, pedig dehogy!

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.