Pár napja az fogalmazódott meg bennem, hogy hogy is tudnám elmesélni másnak, milyen is ez a betegség. Úgy tudnám a legjobban leírni korábbi önmagamnak, mondjuk - nem vagyok hülye, de azzal beszélgetek, aki korábban voltam, mert ő/én az egyetlen kapocs ahhoz a tipikus potenciális stoke-oshoz, akihez elsősorban szólna a blog - szóval, ez a betegség lezabálja az izmainkat a csontról, és 0- ról kell újra építeni, elvesztünk egyensúlyérzéket, minden készséget az érintett oldallal, amit tudtunk. De ez a betegség nagyon összetett, vannak agyi, fizikai, és lelki hozadékai. Ugyanakkor nem mindenki sérül egyformán, attól függ, hogy az agy mely része sérül (beszédközpont, memória központ, mozgás központ, stb.) Nem nagyon szeretem azt példát, amelyben a gyerekek kis kori tanulási fázisához hasonlítják a(z) - egyeseknél - beszéd, és járási készség újra tanulását, mert nekem pl. az agyam tudta, tudja, mit kell csinálni, csak - főként a béna - az izmoknak nem megy. Akarattal sem, ezért olyan lassú a gyógyulás, mégis hányszor gyakorolsz egy mozdulatot, amíg megy, és akkor mi van az összessel? A legkisebb, rutin dolgok is problémát okoznak, amíg rá nem jössz, hogyan kell csinálni a másik kézzel, vagy működik annyira az érintett kezed, hogy legalább segíteni tudj vele. Ez nem egy olyan betegség, aminek csúnya külsérelmi jele van, noha külső szemlélőnek is látható - mert az illető úgy jár, mint egy zombi, vagy egy robot - , a betegség maga fájdalommentes, de amint elkezd felépülni az ember, a legkülönfélébb fájdalmak jelentkeznek, amiről nem is tudott. MINDEN EGYES mozdulat fájdalmat okoz valahol a testben, amiről ma már tudom, hogy igaz a közhely, miszerint jelzés értékű, meg a barátunk. Ami fáj, az jó. Ez olyan igazság, amit sikerült jól bevésnem, soha többé nem fogom természetesnek venni, hogy egy mozdulat természetesen megy.

Internetes barangolásaim, és a kórházban eltöltött idő során lett egy pár kérdésem, amikre sehonnan nem kaptam egyértelmű választ:

- HA (ez direkt van nagy betűkkel) szedem a vérhígítót, miért, mitől, egyáltalán előfordulhat-e újabb agyvérzés?

- HA egyszer abbahagyom (tuti, hogy nem fogom) milyen eséllyel kaphatok újra stroke-ot?

- Mennyi ideig kell szednem a (napi 9 és fél szem) gyógyszereket?

- Mennyi idő lehet a teljes gyógyulás az én esetemben? (28 éves vagyok, nagy akaraterővel, és tenni is hajlandó vagyok érte)

- Mennyi idő múlva dolgozhatok, még ha nem is gyógyultam meg még tejesen?

- És a legfontosabb most is a MIÉRT, mitől kaptam a stroke-ot pontosan, tudom, mik a rizikófaktorok, de nem volt meg mind, ami lehetett, a dohányzás, a fogamzásgátló (pár évig szedtem, de évek óta abbahagytam) a túlsúly, és a genetika, mert a nagymamámnak a 2. van, amiből nem épült fel, igaz, ő nem szedte a vérhígítót, a nagyapámnak is volt 1. Ez olyan kérdés, amire valószínűleg nem most kapok választ.

Most már tapasztalatból tudom, hogy tényleg az egészség a legfontosabb, nem csak üres frázis lett.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.