Naná, hogy magyarul nem találtam meg ezt a videot. Arról szól, hogy 5 millió ember hal meg ebben világszerte, évente. Az első sztoriban 40 éves volt az anyja, ő 12, amikor az anyja stroke-ot kapott, és eszméltelenül feküdt, úgy szólongatva, remélve, hogy meghallja. Sosem épült föl. A második sztoriban Bill 3 év alatt 3 szót tanult meg (azok, akik bal oldalukra bénulnak le, tehát a jobb agyfélteke, és köztük a beszédközpont sérül, gyakran nem tudnak beszélni sem, azt is újra kell tanulniuk). Sokan bénák, vagy részlegesen vakok maradnak, vagy nem tudnak rendesen kommunikálni. Persze, utána jön a reklámozott oldal (ami amúgy nem jó), de attól még jól szemlélteti, hogy a helyzetem jobb, mint amilyen lehetne. Egyszer meggógyulok, nem hiába a sok pránanadi kezelés, talpmasszázs, akupuntúra, nyújtás, torna. Holott még nem látom a végét, vannak előttem pozitív példák bőven, őket nagyon tisztelem, ismeretlenül is.

Tegnap kb 2 km-t gyalogoltam 1 óra alatt, vízhólyagos lett a talpam, és elfáradtam, mint a dög, de ez is egy újabb lépés a cél felé. És mi a cél? Azokat tudni a testemmel, mint előtte. Mert sok téren változom, és már tényleg nem leszek ugyanaz. Anyu nagyon örült az ajándékoknak, képek később.

Sziasztok!

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.