Ha érdekesnek találod, amit olvastál, like-old a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg. Itt lehet a bejegyzéseket kommentelni, és nekem üzenni.

Szeretek enni. Ezt a mondatot ma egyenesen ciki kimondani. Pedig az evés élveztet. Beleharapni egy lédús gyümölcsbe, vagy egy jól átsült húsba. Nem fogom letagadni, de mint tudjuk, mindennek ára van.

Egyszerű a képlet, minden azon múlik, hogy mennyire tudjuk elfogadni azt a testet, amelyet kaptunk. Félreértés ne essék, lehet, és kell is faragni rajta, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Mindenkinek van egy versenysúlya, amikor is jól érzi magát, könnyebben mozog, tetszik neki, ahogyan a ruhák állnak rajta.
De nagy tévedés azt hinni - és bedőlni a reklámszövegeknek -, miszerint mindenki lehet vékony. NEM, nem mindenki lehet. Ez alkati kérdés, nem vagyunk egyformának teremtve, ezt kellene elfogadni végre, és nem az uniformizálásra törekedni.

Azt is meg kell tanulnunk elfogadni, hogy a testünk életünk során változik. Máshogyan néz ki egy betegség, egy gyerekszülés után, vagy ha éppen öregszik. Ezek természetes folyamatok, amik ellen csak az utóbbi évtizedekben harcolunk. Ez a divat. Legyen mindenki szép, fiatal, sovány. Ez mi? Ez nem volt így soha. A legnagyobb becsapás, hogy elhitetik az emberekkel, hogy másodrendű állampolgárok a koruk, a súlyuk, a kinézetük, vagy az állapotuk miatt kilógnak a sorból. De a másik kezükkel már nyújtják is a megoldás kulcsát.

Lehetsz szép, fiatal, vékony, ha megveszed a mi termékünket. Ha ezt kened az arcodra, vagy ha ezt eszed, és a sor a végtelenségig folytatható.

Ha Isten (vagy a véletlen, ha valaki ateista) egyformának akart volna minket, akkor egyformák lennénk. Sokfélék vagyunk, és mindenkire van is igény, pont ezért. Hiába mondom neked, hogy a spenót milyen isteni, ha te nem szereted a spenótot, akkor magyarázhatok én.

Szóval az evés. Egy élvezeti forrás, amit az ember tökélyre fejlesztett. De mint szinte mindenért, ami jó, ezért is meg kell fizetni egy bizonyos árat. Hogy nem lesz az embernek tökéletes alakja. Azért nagyon sok önfeladással szenvedéssel, éhezéssel, megvonással, edzéssel lehet eljutni egy átlag halandónak. Ez is genetika, nekem ne mondja senki, hogy nem. Biztos mindenki ismer olyan embert, aki akármit és akármennyit eszik, nem hízik, vagy nem narancsbőrös, stb. Na őket zsigerből utáljuk :). Viccen kívül, ez tényleg a géneken múlik. Hozott anyagból kell dogozni, és ugye az nem mindenkinél egyforma. Hogy őszül-e, vagy hízékony-e, ráncosodásra hajlamos-e. A természet ellen harcolni enyhén szólva fölösleges. Szélmalomharc, amire sok időnk, energiánk, és pénzünk elmegy.

Én nem mondom, hogy egyáltalán ne is próbáljuk meg, mindannyian csiszolatlan gyémántok vagyunk, amik csiszolással érik el a végleges, csillogó formájukat. DE ne támasszunk magunkkal szemben irreális elvárásokat. Az evés nem bűn! Tessék élvezni, a hangsúly a minőségen és a mértéken van. Nem minden szemetet kell megenni, gondoljunk arra, hogy milyen munkát csinálunk ezzel a szervezetnek. Nincs rá szüksége, nem tud vele mit kezdeni, ezért elraktározza.

Nem mondom, én is elcsábulok néha egy kis időre, de meg is bánom rendszeresen. Mert könnyen jön föl minden kiló, de k. nehezen megy le, úgyhogy nem érdemes elkanászodni. Azt lehet enni, amit akarunk, de nem annyit, és nem akkor, amikor akarjuk. Az élet nem igazságos, de azért szabad élvezni. Én - megmondom őszintén - nem vagyok hajlandó az evés élvezetét odaadni a jobb alakért. Megértem azt aki igen, de én nem. Az élet arra van, hogy élvezzük, és ebbe az evés is beletartozik. Úgyis annyi benne a keserűség, én ezt nem veszem el magamtól.

Mint mindenben, itt is egyensúlyra kell törekedni, és akkor nem lesz baj.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, like-old a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg. Itt lehet a bejegyzéseket kommentelni, és nekem üzenni.

Szuper érzés, hogy már én adhatom át a helyet a botos, mankós embereknek, és alig 1 éve még én is az voltam. Ugyanakkor nagyon csalódott vagyok, hogy az erős, egészséges emberek sokszor direkt félrenéznek, amikor amikor át kéne adni a helyet a tömegközlekedési eszközön, vagy bárhol, ahol le lehet ülni.

Megpróbáltam, kitalálni mi van ilyenkor a fejükben. Arra jutottam, hogy úgy gondolhatják, amíg tud állni az illető, még ha segédeszközzel is, addig nem adják át a helyüket. Tehát szabályszerűen el kell esni, csúszni-mászni, vagy egyértelmű jelét adni annak, hogy le szeretnénk ülni. És nem azért, mert lusták vagyunk állni, mint ők, hanem mert egyszerűen nem megy az állás, és félő, hogy a fáradtságtól, amit a sok állás kivált, egyszerűen összeesünk. Nagyon nagy erőfeszítésbe kerül, és rendkívül fárasztó még az állás is gyenge egyensúlyérzékkel, nem beszélve a kapaszkodási nehézségekről az érintett oldallal.

Nyilván vannak azért kivételek, és nekik hálás vagyok a mai napig, még akkor is, ha már nem engem kínálnak hellyel. Örülök, hogy vannak olyan emberek, akik nem fordítják el a fejüket, csak hogy ne kelljen felállni, és az ő kényelmes kis életük egy pillanatra se billenjen ki a megszokott kerékvágásból azzal, hogy látni is kell, meg interakcióba is kell lépni egy nehezen mozgó emberrel.

Mondok valamit. Ha olyan embert láttok, aki bottal, mankóval, stb. közlekedik, gondoljatok bele, hogy először azt a frusztrációt kellett legyőznie, hogy más, idegen emberek látják a gyengeségét. Ezt pedig senki sem szereti, legyen szó bármiről, ami ami a "normálistól", az "átlagostól" eltér, bár számomra már nincs jelentése ezeknek a szavaknak. Szóval ők legyőzték önmagukat, a saját félelmeiket, és bevállalták, hogy olyan emberek, akiknek semmi közük az ő hátrányaikhoz, mégis lássák őket. Csak mert ők haladnak A-ból B-be, mert a betegségük nem állítja meg őket.

Nekem tiszteletreméltó ez a hozzáállás. Úgyhogy legközelebb arra gondoljatok, ha sántító, vagy furán mozgó embert láttok, hogy ő belül szenved, még ha ez kívülről nem is látszik. És most nem a busz után futó nyugdíjasokra gondolok, akik felérve hirtelen nagyon fáradtak lesznek, és szinte követelik az ülőhelyet.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, like-old a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg. Itt lehet a bejegyzéseket kommentelni, és nekem üzenni.

Fiatal, gyereket akaró nőként az alábbi kérdések foglalkoztattak a stroke után:

1.) Lehetek-e terhes?

2.) Addig is hogyan védekezzek?

Először is a terhesség. Lehetséges, nincs fizikai akadálya, tehát a stroke nem okoz, hacsak a nő más ok miatt nem fogamzóképtelen. Nagyon sok fórumot elolvastam a válaszokért, magyarokon nem is találtam. Tehát: természetes, hüvelyi úton nem engednek szülni, mert az erőlködéstől megpattanhat egy ér az agyban, és kész az újabb stroke. Kizárólag császárral lehet szülni, mert az kevésbé megerőltető az anyának. A terhesség ideje alatt nagyobb veszélyben vagyunk, több vérhígítóra is van szükség. A stroke után teherbe esett nők MIND azt mondták, hogy a 9 hónap során minden nap adták a saját hasukba a vérhígító injekciót. Kéthetente ultrahangra kell járni, és folsavat szedni. És automatikusan veszélyeztetett terhes lesz az ember. Olvassátok angolul ezt a fórumot, ami is érdekes, hogy hány évesen kaptak stroke-ot ezek a nők.

A fogamzásgátló tablettáról letiltottak, a hormontartalma miatt, és azért, mert trombózist (vérrögképződést) okozhat. Ez nálam veszélyes, előtte meg cigivel kombinálva nagy rizikófaktora volt a stroke-nak, mint kiderült. Oké, tabletta kihúzva, de mi van a többi fogamzásgátló módszerrel?

Elmentem egy nőgyógyászhoz, hogy megtudjam, nekem mit szabad alkalmaznom. Kiderült, hogy nagyjából semmit. A gyógyszeren kívül van még az ún. spirál, és a pesszárium, mint fogamzásgátló módszerek, de egyrészt nem is biztonságosak (előttem volt bent egy nő nagy hassal, aki pesszáriumot használt), másrészt csak olyan nőknek írják fel, és csak olyanok használhatják, akik már szültek legalább egyszer. Különben is mindegyikben hormon van, ami növeli a trombózisveszélyt, ezért nekünk ugye tiltott.

Maradt tehát a gumi óvszer, és a kevésbé megbízható megszakításos módszer, a hőmérőzés, és a naptár figyelése, hogy mikor vagyok fogamzóképes. Rendesen elkeseredtem, mert az 1 dolog, hogy mielőtt gyerekem nem lesz, mindig fokozottan kell vigyáznom, de a házasságban is mindig veszélyben leszek, és én nem akarok becsúszó babákat. Tehát a doki nem bíztatott, olyannyira rosszul állnak ehhez hozzá itthon az orvosok, hogy még a húgom sem szedhet tablettát, hátha benne is benne van a hajlam a trombózisra.

Ezek után nagyon megörültem a Pharmatex hüvelytablettának, ami teljesen hormonmentes, és nem okozhat trombózist. Míg a hagyományos fogamzásgátlók azon az elven működnek, hogy folyamatosan hormonokat adagolnak a szervezetnek, ezzel "becsapva", hogy úgy érezze, nem kell a tüszőrepedéshez szükséges anyagokat termelne; folytonos nyugalmi állapotba "kényszeríti" a petefészket. Így a gyógyszer megakadályozza a petesejt termelődését, tehát nincs is minek megtermékenyülni, így nem is jöhet létre terhesség.

Ezzel szemben ez a hüvelytabletta úgy hat, hogy a hímivarsejtek ostor részét tökreteszi, és a fej részük szétesését okozza, így nem tudnak "úszni" a petesejt felé. Továbbá fertőtlenítő hatása is van, a hüvelygomba, és hüvelyi fertőzések ellen is kedvező hatással bír. A betegtájékoztató szerint MINDEN nő szedheti, akinek más fogamzásgátló módszer alkalmazása nem javasolt. Ez egy helyi fogamzásgátló, az aktus előtt 10 perccel kell felhelyezni a hüvelybe, mint egy tampont. A hatásfoka attól függ, mennyire figyelmesen használják. Ha jól, akkor a 10 perc leteltével 3 órán át nyújt védettséget. Se előtte, se utána nem lehet 2 órán keresztül kimosni a hüvelyt, mert a szappan hatástalanítja a gyógyszert, de külsőleg mosakodni szabad. Minden közösüléskor alkalmazni kell, függetlenül a ciklus időszakától.

Ez a módszer sem tökéletes, de egy reménysugár annak érdekében, hogy ne legyünk alkalmatlan időben terhesek. Én 12 db-os kiszerelést vettem kb. 2300 Ft-ért, ami szerintem nagyon jó ár, ha azt veszem, hogy 1 havi fogamzásgátló tabletta is 5-7000 Ft-ra jött ki. Még ha ebből 2 dobozzal is veszek, akkor is csak 4600 Ft, a többi napon meg úgysem csinálok semmit, ugye :) Azt a pénzt másra is elköltöm, és ha ugyanannyi jó minőségű gumit is veszek egy hónapban, akkor sem jövök ki olcsóbban, és még csak nem is vagyok biztonságban. A hatásosságáról vegyes véleményeket olvastam, egy nőgyógyász szerint 70%-os hatékonyságú, van, aki évekig rendszeresen használta gond nélkül, és van, aki terhes lett mellette, bár sok nő bevallottan nem tartotta be a használati utasításokat. Többször olvastam, hogy a menzesz előtti napokon csíp, a partner is érezhet ilyet. Megszakításos módszerrel együtt, vagy gumival együtt ugye fokozódik a hatása, de ha minden előírást betartanak, elvileg akkor se lehetne baj.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, like-old a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg. Itt lehet a bejegyzéseket kommentelni, és nekem üzenni.

Most jövünk a húgommal a félévente esedékes neurológiai vizsgálatról, amire el akart jönni velem, sőt ő ragaszkodott hozzá, hogy mielőbb elmenjek.

Még ő is megnyugodott, olyan jókat mondott a doki. A vérnyomásom gyógyszer nélkül is 125, és elküldött egy laborvizsgálatra, hogy kiderüljön, magas-e a koleszterin és vércukor szintem. De a legrosszabb esetben is csak a koleszterin csökkentő gyógyszert kéne újra szednem, és azt is csak kúra szerűen.

A szorításom, a reflexeim egyformák mindkét oldalon. A jobb lábam viszont csak lassan javul, sok gyógytorna kell neki. A görcsösség a végtagokban annyira mindig megmarad, hogy érezzem.

Az állapotom idézem: nagyon jó! A táplálék kiegészítők, és vitaminok, amiket szedek (multivitamin, calcium, magnesium, B-vitamin komplex, C-vitamin, glükozamin-kondroitin-msm) beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, mert a vérhígítón kívül, - ami ugye egy következő Stroke-ot hivatott megelőzni - semmilyen gyógyszert nem kell szednem.

Annyit javasolt, hogy a stroke ismert rizikófaktorait tartsam alacsonyan, ill. faragjak rajtuk.

Én nem aggódtam, mert tudom, miket eszem, és miket csinálok, de a húgom fellélegzett

Jó ötlet volt további egészség megőrző kapszulákat rendelni, amiket nekünk ajánlanak.

Lelkileg szuperül vagyok, a lelkiállapotom egyenesen arányosan javul a fizikai állapotommal, és a sikerélményekkel.

Sose legyen rosszabb!

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, like-old a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg. Itt lehet a bejegyzéseket kommentelni, és nekem üzenni.

Az Oxivit csoport (www.oxivit.hu) különféle betegségekre vizsgálja a hajlamot. A stroke-ra való hajlamosság vizsgálata 5000 Ft. Érdemes elküldeni a családtagokat, de még nekünk is érdemes elmenni, mert kiszűrik a Leiden-mutációt is, ami a stroke egy súlyos kiváltó oka, egy véralvadási betegség.

Több helyen van laborjuk, amit én tudok, az az Allée bevásárlóközpontban van a 2. emeleten.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, like-old a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg. Itt lehet a bejegyzéseket kommentelni, és nekem üzenni.

Nem is mondanék semmit, csak annyit, hogy köszönöm mindenkinek az eddigi figyelmet, és 2 képpel szemléltetném, hogy honnan hova lehet jutni!

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, like-old a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg. Itt lehet a bejegyzéseket kommentelni, és nekem üzenni.

Én pár kivételtől eltekintve mindig az agyamból éltem. A stroke-ot megelőző hónapokban azonban túlerőltettem. Na nem a munkával, mert az önmagában még nem lett volna sok; hanem a rengeteg agyalással, és aggódással, ami egy magánéleti helyzet megoldására irányult. Mindig járt az agyam, csoda, hogy nem füstölt a fejem

Még ez sem lenne olyan eget rengető probléma, de a sok gondolkodástól állandóan fájt a fejem, amire marokszámra ettem az erős fájdalomcsillapítókat. A mozgáshiányos életmód, amelyben nem figyeltem arra hogy mikor mit eszem, továbbá a fogamzásátló és a dohányzás halálos kombináció volt, mint kiderült.

Ezt már nem bírta a szervezetem. Végül is túléltem, de ez olyan pofon volt, hogy a fal adta a másikat. Irányba álltam, és most azt csinálom, amihez értek, és amit szeretek. Már nem aggódom a dolgok miatt, mert úgyis megoldódnak, nem hiszem, hogy csak én tudok megcsinálni valamit, hagyok másokat is érvényesülni.

Mióta átestem a stroke-on, lesz@arom azt, amit nincs reális esélyem megoldani. Amit pedig van, azért körömszakadtáig küzdök, mert megtanultam, hogy tudok. Sikeresebb ember lettem, de ez kívülről nem mindig látszik. Belülről, a magam szemében lettem sikeresebb, és jóval közelebb kerültem ahhoz az emberhez, aki lenni akarok.