A tegnapi Stroke nap nagyon jól sikerült. Voltunk szűrővizsgálatokon, nekem a nyaki ultrahangtól, a koleszterin, vérnyomás, vércukor vizsgálatig minden normális lett. Bár lehet, hogy a gyógyszerektől, amiket szedek, majd megnézetem őket, amikor már nem kell szedni a gyógyszereket.

Többen felléptek, de igazából engem Tóth Gabi érdekelt, mert neki csípem a hangját. Több mindenkivel összebarátkoztam, mindenki az 1 évet mondta a tünetmentességig. Én voltam az egyetlen, aki mankóval volt, nem tudom, ez minek köszönhető, vagy az van, amit több helyről hallottam, hogy addig, amíg nem tudnak a stroke-osok rendesen, mankó nélkül járni, addig szégyellik a betegségüket, és nem mozdulnak ki, és így csak több éve stroke-ot elszenvedők jöttek el, mert kevés kivétellel, nem látszott rajtuk semmi; vagy akik olyan frissek, mint én, egyszerűen nem tudnak még járni. Csak erre tudok gondolni. Ja, és messze én voltam a legfiatalabb, még akik átélték, azok is megrökönyödtek rajta, hogy megkaptam. Amúgy volt ott fiataltól öregig mindenki, persze zömmel idősebbek, de még az alkatuk is vegyes volt.

Beszédeket tartottak a stroke megelőzéséről, a jeleiről, és annak súlyosságáról, a műsorvezetők a Rékasi házaspár voltak. A szűrővizsgálatok jól jöttek, mert végül is hónapok óta nem vizsgáltak, és amúgy egy vagyon, az időről meg az odaútról nem beszélve, amíg mindet elvégzik.

Amikor a vége felé járt a rendezvény, Károly egy kisfiút segítségül hívva, kisorsolta az elején feliratkozottak közül azokat, akik nyertek. Az utolsó ajándéknál az én nevemet mondták, és külön öröm volt, hogy az egyik hölgy, akivel beszélgettem, szintén nyert. Én Avon ajándékcsomagot kaptam. Az egész napos rohangálásban rendesen elfáradtam, de megérte, mert jól éreztük magunkat.

De ami rossz benne, hogy aki veszélyben van, úgyse hallja meg, nem jön el egy ilyenre... Ja, az Allée bevásárlóközpont tervező mérnökeit innen csókoltatom, mert mozgólépcsőzni még nem tudok, így lifttel mentünk, de az meg csak az 1. emeletig megy, ahova el akartunk jutni, meg a 2.-on volt, úgyhogy nehezen, de feljutottam a rendes lépcsőn. Persze, utána megtaláltuk azt a liftet, ami felmegy a másodikra, Murphy törvénye. De mindenesetre hülye megoldás. Egy BKV sofőrön is felhúztam magam, mert ugye az a legújabb divat, hogy csak elöl lehet felszállni a buszra, én előre mentem, amíg anyu a jegyeinket vette elő, a kedves sofőr meg közölte, hogy őt nem az érdekli, lyukasztunk-e, hanem hogy mutassuk a kezeletlen jegyünket, amit amúgy hülyeségnek tartok, mert mi van, ha utána nem lyukasztom ki a jegyem? A kutya nem nézi meg. A másik megmozdulása meg az volt, hogy fennhangon megjegyezte, hogy én nem mutattam meg neki a jegyem. Anyunak kellett mondania, hogy nála van az enyém is, és hogy együtt vagyunk. Hát mindenesetre nem volt 100-as az ürge szerintem, mindenképpen szánalomra méltó. Ja és még véletlenül sem én. Innentől bevettem a leszarom kapszulát, mert ilyeneken nem idegesítem magam. Az egyik képen ott vagyok aki felismer, kap egy pirospontot :)

A képek a Magyar Stroke Társaság Facebook oldaláról, vagyis innen származnak: https://www.facebook.com/stroketars?fref=ts

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.