Már rég nem írtam, de nem mert nincs történés, van, csak már nem olyan látványos, és nem minden a betegségemről szól már.
A korábbi énem okítja a mostanit, ez mindig is így volt, ezért nem bújok el, ezért vállaltam fel, hogy kiállok az emberek elé, holott nem vagyok ez a típus, védeni szeretem a magánéletemet,
de a betegségem szükségessé tette, hogy ha fel akarom hívni rá a figyelmet, hogy máshogy is lehet, és kell is élni,
- egyensúlyban a test és a lélek, amiből a testet hajlamosak vagyunk elhanyagolni;
mert az automatikusan működik, hol jól, hol rosszabbul, de kiszolgál - muszáj volt kilépni az ismeretlenségből. Kölcsönkaptuk erre az életre, és jól kell bánnunk vele, hogy jól működjön,
mert ha túlhajszoljuk, olyan lesz, mint a rossz motor a kocsiban, és leáll.
Rengeteget fejlődtem, az utóbbi időben, jövök-megyek mindenféle programokra, és észrevétlenül kúsznak vissza a hétköznapi dolgok.
Pl.: pár hete csak úgy mászkálok ki-be a kádba, a fürdetőszék már csak kapaszkodónak kell. Ezt tök véletlenül vettem észre, mert reflex-szerűen ment.
A szomszédasszonyom tanácsára, akinek az apukája volt stroke-os, de felgyógyult, callanetics tornára is beiratkoztam, eddig 1 alkalmon vagyok túl,
ez mélyizomtornával kevert nyújtásokból áll, és pont arra való, ami nekem kell. Javítja a koordinációt, az egyensúlyt, és az izmok teljesítőképességét is, valamint nyújtja azokat.
A gyógytornászom mondta, hogy nem jön többet, ugyan van hova fejlődnöm még, de ehhez minden tudás a birtokomban van, ő már nem tud többet segíteni.
A masszőr és a fülakupunktúrás is csak heti 1x jár már. Voltam csontkovácsnál, aki jól kiropogtatott, ugye, és aki szerint
nem csak a csontjaim csúsztak el, hanem a belső szerveim is, és az elsavasodás miatt, ami
nagyban hozzájárult ehhez a betegséghez, és így pl. terhes sem lehetek, és ez igaz, mert hallottan hasonló sztorit,
lúgosító kúra után egyből terhes lett az illető.
Azt a csontkovács nem tudta, hogy én hónapok óta 1 kanál szódabikarbónát veszek be reggel vízzel, ha már a kávézásról le kellett szokni :)
Ez lúgosít, és szinte ingyen van, de erre amúgy is figyelek. A fogyás folyamatos, bár nem mindig egyforma iramú, de az életmód váltás így is meglátszik.
Este 6 után nem eszek, max. egy pár falatot, vagy valami gyümölcsöt, ha nagyon éhes vagyok, nem dolgoztatom meg fölöslegesen a szervezetemet estére.
Pár nap, és hozzászokik az ember.
Különben bármit megeszek, amit megkívánok, csak lényegesen kevesebbet, és sok mindent meg sem eszek a nehezebb ételek közöl, azt amit ugyanezért előtte se ettem meg.
Mindig emlékeztetem magam, hogy nekem ezt nem lehet, mert meghalok :D Ez hatásosnak bizonyult, és vigyázok, mit eszem. Nem lettem egészséges életmód hívő,
és a testformám se változott drasztikusan, csak alakul át izommá, ami eddig zsír volt. Annyi, hogy nekem vigyázni KELL az ereim tisztaságára,
és ezt az egészségesebb életmóddal lehet megtenni, nem minden szemetet befalni, és nem minden szaron idegesíteni magam.
Azt régen is vallottam, hogy jobb mindenre természetes megoldást találni, mert amit laborban állítanak elő, az minden,
csak nem jó a szervezetnek, és azt sem tudjuk, mit raknak bele. Persze a gyógyszerek egyelőre szedem, mert életet mentenek még, és drasztikus bajra drasztikus megoldás kell;
ahogyan a kórházat sem azért akarom már elkerülni, mert nem szeretem, hanem csak jó lenne, ha jó sokáig nem lenne rá szükség. Jó, hogy van, mert az elkötelezett kórházi
dolgozóknak köszönhetem az életem, ezért örülhetek, hogy ott élek, ahol, mert egy 3. világbeli országban rég meghaltam volna, és a kutyát nem érdekelte volna, hogy stroke-os vagyok.
Gyógyulhattam volna, ahogy tudok, itt meg emberek százainak együttes ereje hozott vissza. Mindenki megtette a magáét, ki egy imával, ki öltöztetett, ki járni tanított, na meg ott volt ugye az a nagyobb erő,
aki úgy döntött, hogy éljél még fiam, mert dolgod van még itt. Hát én végezni is fogom a dolgom, legjobb tudásom szerint,
vettem a figyelmeztetést, hogy lassítsak, majd mások megváltják a világot :) Nekem magammal kell törődni, aztán azokkal, akiket szeretek,
és csak aztán a többiekkel, azok közül is csak a jóindulatúakkal, és ha lehet, ráébreszteni őket egy s másra.
Valami stresszkezelő tanfolyamot el kell végeznem, mert még mindig könnyen felidegesíthető vagyok viszonylag, ami nekem se tesz jót, meg jó bosszú a rohadékokon
a leszari hozzáállás :D Bőven van, min idegeskedni nap, mint nap, de a túl sok idegeskedés nézzétek, hova vezethet, muszáj átformálnom a hozzáállásomat,
ha már a dolgokat megváltoztatni nem tudom.
Felkértek a Strokeinfo Alapítvány (www.strokeinfo.hu) kurátorának, és vállaltam, semmi pénzbeli juttatással nem jár, és még nem is tudom pontosan, mi lesz a feladatom, de vállaltam, mert biztos vagyok benne, hogy olyan dolgokat csinálhatok, amik engem is érdekelnek.
Voltam a László kórházban vérvizsgálaton, egyelőre nem derült ki semmilyen véralvadási zavar, a doki szerint nem szabad félelemben élni ezután, hogy újra megtörténhet, és változtatni kell, mert ha nem, szedhetek minden gyógyszert életem végéig. És tudjátok, hogy én nem akarom, tehát inkább a változtatás.
2 hónap múlva dolgozni szeretnék, és akkorra már tudok is, a társadalom lassan visszafogad magába, de ezért nekem is kőkeményen meg kellett, és meg kell dolgozni.
Addig ilyen piszlicsári gondjaim vannak, hogy hogy fogok visszaszokni a korán kelésre :D Nagyjából egyenesbe jöttek a dolgok, csak én állok hozzájuk máshogy.
Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.
