Május a stroke gyógyulás hónapja, világszerte.
Ebben a hónapban, 12-én lesz egy stroke-nap az Allée-ban. Erre tuti elmegyek, remélem, tudnak újat mondani.
Aki akar, meg látna, meg ilyenek, az jöjjön el!
Tegnap kitöltöttem, egy stoke-osoknak való tesztet, hogy mennyire vagyok depressziós,
 csak, mint egy átlagember, egyébként, de pl. miért kérdezi minden ilyen témájú honlap,
hogy foglalkoztam-e az öngyilkosság gondolatával? Nem és nem is akarok. Annyira azért nem vagyok szarul hálistennek.

Türelmetlen vagyok, még mindig, az voltam, és úgy néz ki, már az is maradok.
Ezt nem lehet siettetni, akármennyire is akarom. Talán nem lesz egészen 1 év,
 mire tünetmentes leszek, de addig is megteszem, amit tudok.

Ma voltam a húgommal az első kórházban, ahol feküdtem, a Dél-Pestiben. BKV-val mentünk, végül is megoldottuk, de azért nem volt könnyű.
Az akkori orvosom kontroll vizsgálatra hívott vissza, és azt mondta, még a fiatalok sem fejlődnek ilyen gyorsan.
Ez feldobta a napomat, naná :) Benéztem oda, ahol eszméletlenül feküdtem, és minden olyan kicsinek tűnt...
Azt is mondta, hogy használjam többet a jobb kezem, még ha nehéz is, süssek rétest, főzzek töltött káposztát.
Egyébként a többi tünet erőltetéssel, és az idővel elmúlik. Beszéltem neki a blogomról is, kérdezte, hogy sokan olvassák-e. Hát, nem tudom, úgyhogy aki itt van, az nyomjon egy lájkot, kommenteljen, vagy
adjon le füstjeleket, hogy tudjam, olvas. Na, most megérdemlem a pihenést, úgyhogy sziasztok!

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.