Egy stroke-os naplója


Százharmincadik bejegyzés - Hálapénz

Mi elvből nem adunk hálapénzt a családban. Ezért is utálom annyira az egészségügyet. Az inkább betegségügy. Addig vagy biznisz, amíg beteg vagy, és meg lehet csapolni. Utána már senkinek nem vagy üzlet. És azért, hogy normális ellátást kapj, nem kéne plusz pénznek járnia.…

Tovább olvasom

Százhuszonhatodik bejegyzés - Csoda, hogy ő volt a kedvenc nővérkém?

Nem is az én kórtermemhez volt beosztva, de emlékszem, mindig megnyugodtam, ha mégis épp ő látott el. Persze vannak még nagyon kedves, szolgálatkész nővérek, akiknek hálás vagyok, de neki kerestem a társaságát, mert semmi nem esett nehezére, mindig mosolygott, és mindenki…

Tovább olvasom

Százhuszadik bejegyzés - A nő beteg egy jó ápoló szemével

Az első gyógytornászom mellett a nővérek közül is megszólaltattam párat (később közzé teszem), mert nem titok, hogy én bennük látom a gyógyulásom első szakaszának inspiráló erejét. Amikor az ember 100-ról 0-ra esik vissza, és semmilyen szinten nem tudja ellátni maját,…

Tovább olvasom