Hetvenedik bejegyzés - Egy stroke-os családtagjának kommentje

Időnként jönnek visszajelzések, amelyek arra késztetnek, hogy folytassam az írást. Ilyen ez is, én többek között azzal a nem titkolt szándékkal kezdtem el a blogolást, hogy hátha más stroke-osnak is tud segíteni az én példám a felépülésben. Ezért érdemes csinálni ezt az egészet, mert egy emberi élet helyes mederbe való visszaterelésében segíthetek egy picit. Nekem nem kell ennél több.

 

Az egész az alábbi kommenttel indult pát napja, azóta minden nap levelezünk.

Szia! Már egy hete visszatérő olvasód vagyok. Gratulálok a blogodhoz, jól írsz, és sok mindenben segítesz vele nekem. A barátom aug 23.-án reggel álmában kapott stroke-ot. Mivel aludtunk, nem tudjuk pontosan mennyi ideig nem vettem észre. Mivel nyöszörgött kicsit, mire álmomban rájöttem, hogy ez nem természetes, nem csak rosszat álmodik, vagy ilyesmi. Amikor nem tudott felülni, és megláttam milyen féloldalas, már tudtam, mi a baj. Egyszer egy körlevelet olvastam erről.A mentő hamar jött. Neki is a jobb oldala bénult le. Beszélni se tudott, kb egy hétig. Már öt hét telt el. A lába már egész jó, tud menni bottal, mint a dr House, sőt még szebben is. A keze viszont nem mozog. Amikor a lánya tornáztatja, akkor bizonyos pozícióban könyökben tud erőt kifejteni. Tanul beszélni, mert sok mindent elfelejtett, vagy összekever. Szerencsére a kedve egészen jó, még a humorérzékét sem veszítette el. Fura, de jobb kedvű, mint volt előtte. De ez az egész így is teljesen megviselte a családot, A lányait, és engem, sőt még az én gyerekeimet is. Aludni sem tudtam, nagyon ijesztő ez az egész. Azt pl én sem hallottam eddig, hogy ilyen nehéz, és hosszadalmas dolog a gyógyulás ebből. Most még a rehabon van. Szóval írd tovább a blogot, és köszönöm, mert sokat segítesz vele!

 

1240204_621717534516415_1861211388_n.png

 

 

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.