Száznegyvenharmadik bejegyzés - Amikről nem beszélünk, avagy a stroke nem publikus következményei

Ezek a területek még fehér foltok, még ha egyes orvosok tudnak is róluk, csak tünetileg kezelik őket. Antidepresszánsokkal, szorongásoldókkal, nyugtatókkal, hangulatjavítókkal nyomják el ezeket az utózöngéket. Ezek akár évekig a betegség kísérőtünetei lehetnek, és akár munkaképtelenné tehetnek, ha már képesek is vagyunk fizikailag újra munkába állni, akkor is. A stroke a legtöbb esetben nem csak úgy megtörténik, és nem szabad beletörődni, hogy népbetegség. Azon túl, hogy ezeket beépítjük a tudatunkba, azokat a tanácsokat is hozzáírom, amik nálam működtek.

Az első olyan tényező, amivel az embernek meg kell küzdenie, az az, hogy a betegtársaktól kezdve az orvosokig sok mindenki visszahúzza. A beteg személyiségén múlik, hogy ezeket a kishitű, negatív, néha rosszindulatú, de a legjobb esetben is általánosságban vett előrejelzéseket komolyan veszi-e, és hagyja-e, hogy ezek formálják a gyógyuláshoz való hozzáállását. Elfogadja-e, hogy így marad, nem gyógyul meg/tovább, esetleg meghal. Ez egy nagyon fontos dolog, és ha az ember át tud lendülni azon a ponton, amikor is ő sem hiszi el, hogy neki sikerülhet, és elkezd hinni magában, NINCS, AMI MEGÁLLÍTHATNÁ A GYÓGYULÁST! Ez nemtől, kortól független dolog.

A kórházból kikerülve a következő dolog, amivel az ember szembesül, és amivel én is küzdök, hogy tudomásul kell venni: már nincs annyi erőnk, mint azelőtt volt. Minden jobban kifáraszt, de ez nem egyszerű fáradság, hogy az ember vesz egy mély levegőt, konstatálja, hogy de fáradt vagyok, és csinálja tovább a dolgát. Nem, ez olyan, mint amikor lemerül az elem. Ki lehet pihenni, de ki is kell! A pihenés már kulcsfontosságú a stroke-on átesett embereknél, mind agyilag, mind fizikailag. Azért is, mert a túlhajszoltság nálunk már veszélyes, hiszen nagyobb esélye van a következő stroke-ra, akinek már volt.

 

ptsdstroke.jpg

 

Tehát: KÖTELEZŐ eleget pihenni, nekem pl. nagyobb lett az alvásigényem, ha nem alszom min. 8 órát, másnap használhatatlan vagyok. A napközbeni fáradtságot pedig ki lehet pihenni, azzal, hogy idézőjelben mindent eldobunk, nem foglalkozunk semmivel, csak a pihenéssel, relaxálással; hiszen ilyenkor az izmaink, és/vagy agyunk fárad el, és újra fel kell töltődni, hogy tovább működhessen(ek). Az első pár hónapban még a délutáni alvás is belefér. Tehát hangsúlyozom, hogy ez itt nem opcionális dolog, hanem egészségügyi szempontból szükséges! Ha megint kimerülnek a tartalékaink, és a szervezetünk legyengül, tudjuk, mi történhet… Semmi nem olyan fontos, sürgős, hogy ne várhasson pár órát, vagy napot.

A stroke-kal nagyon gyakran frontérzékenység is kialakul, nálam is így volt, előtte is fájt a fejem, ha hidegfront jött, de a stroke óta nem feltétlenül fejfájás formájában jelenik ez meg. Amikor hideg, nyálkás az idő, megmerevednek a jobb oldalon az izmaim. Sokkal nehezebb mozogni, mint, amikor kiráz a hideg, és begörcsölnek az izmaid, nálunk, stroke-osoknál ez ilyenkor állandósul. Kívülről nem látszik, de érezhető. Nem beszélve a nyomott hangulatról, ilyenkor semmihez nincs kedvem, csak aludni szeretnék, tehát megint csak használhatatlan vagyok. Ebben az esetben is a pihenés a megoldás, én még ennél jobb módszert nem találtam. Ilyenkor én még azt sem szívesen csinálom, amit amúgy szeretek. Tehát mintha a szervezetem rákényszerítene a pihenésre, akkor is, ha én nem akarok. Ezt elfogadtam, akinek van jobb ötlete, jelezze :)

A túlzott érzelmességről >>írtam már<<, ez is egy gyakori utólagosan tapasztalható tünete a stroke-nak. Akár egy kisebb esemény is érzelmi túlcsordulást válthat ki, ennek sem tudom az okát, csak azt, hogy sok ember számol be hasonlóról, egy filmen is elkönnyezi magát, aki nem volt ilyen pl. Ez NEM a gyengeség jele, ez csak azt jelenti, hogy az illető mély érzésűbb lett, könnyebben megérintik a világ dolgai, és az emberi sorsok. Ez idővel abszolút kordában tartható, rólam sem tudná senki, ha nem mondanám. Tehát erre az idő megoldás, és ahogyan az ember visszailleszkedik a világ vérkeringésébe, ezek telesen jól kontrollálhatók lesznek.

 

stroke.jpg

 

A poszt-stroke depresszió a stroke után alakul ki, nálam elég enyhe lefolyású volt, más stroke-osokkal összemérve. Az első fél évben volt a legsúlyosabb, utána fokozatosan elmúlt. Azt olvastam már több helyen, hogy ilyenkor kialakulhat depresszió, de arról nem esik szó, hogy valójában miért. Ez megint csak többünk véleménye, mert >>a segítő csoportunk<< megalakulása óta már nem csak a saját nevemben beszélek. Tehát amikor az önálló, felnőtt ember le kényszerül menni egy óvodás gyerek szintjére, ami az önellátást illeti, az hatalmas trauma. Én ugyan az orvosok, és a nővérek szerint is hamar megtanultam a 0-ról újra önállónak lenni. De azért, mert hihetetlenül zavart, és elszomorított, hogy olyan alapvető dolgokat nem tudok megcsinálni, mint az öltözködés, vagy a fürdés. Hogy nem tiszta még az agyam, mintha egy ködfátyol borítaná, és emiatt úgy beszélnek velem, mint egy gyerekkel, és a kézmozgásokat is gyerekeknek való játékokon (pl. építőkocka) kell megtanulnom, nem beszélve az agyi teljesítményt felmérő és fejlesztő logikai „feladatocskák”-ról.

 

Legbelül az ember nem gyerek, még akkor sem, ha kívülről mást mutat!

 

Van, aki a pelenkázásra is rászorul, mert végül is a záróizmok is izmok, és azok ilyenkor mind tönkremennek, kilazulnak az érintett oldalon. Így kialakulhat széklet, és vizelettartási probléma is. Nagyon hálás vagyok érte, hogy ez nálam nem volt gond, így is maradt elég dolog, >>ami miatt szenvedhettem<<. Vagy ott van a székrekedés, ami nagyon sokunkat érint, és ami a mozgás hiányától alakul ki, ami heteket jelent, és csak akkor áll vissza a normális kerékvágásba, amikor már tudunk újra mozogni, legalább minimális módon. Ezek megint csak rombolják az ember méltóságát.

 

A depresszió tehát attól alakul ki, hogy az ember elveszíti az önállóságát, és a legtöbb készségét, arra, amit előtte tudott. Mivel az ember a legtöbb dolgot 2 kézzel csinálja, és ezek már nem mennek (és az ember egy személyben felelős azért, hogy ez csak ideiglenes, vagy tartós állapot-e), nagy csalódottsággal törődik ebbe bele, vagy épp ellenkezőleg, annyira zavarja, hogy mindent megtesz, hogy ezen változtasson. De mindkét esetben sokként éri az embert, hogy „már” nem tudja bekötni a cipőfűzőjét, vagy nem tudja kezelni a telefonját, stb.

Minél kevésbé veszíti le valaki az önállóságát, és a készségeit, és minél gyorsabban fejlődik, annál gyorsabban múlik el a depresszió. Erre a >>gyógytorna<< a legjobb módszer, az >>ergoterápia<<, a >>beszédfejlesztés<<, és a neuropszichológus által előírt >>agyműködést serkentő feladatok<< elvégzése.

A halálfélelem is sokunkat érint, kit jobban, kit kevésbé. Egy stroke-os ijesztő >>statisztikák<< tömkelegével találja szembe magát, hogy a stroke-osok negyede az első 5 évben meghal, hogy 10x-es eséllyel kapjuk meg a következőt, stb. Hangsúlyozom, hogy egy stroke után SZÜKSÉGSZERŰ az életmódon változtatni! Tilos dohányozni, nem szabad sok kávét, alkoholt inni, rendszeresen be kell iktatni a mozgást az életünkbe, és minél kevesebb feldolgozott kaját kell enni, igyekezni kell a természetes ételeket előnyben részesíteni, és persze az adagokat is redukálni kell. Ezek sajnos akkor sem biztosítékok egy következő, még súlyosabb, esetleg halálos stroke elkerülésére. Főleg, ha >>Leiden-mutáció<<, vagy más, nem gyógyítható véralvadási zavar okozta.

 

2233-400x225.jpg

 

Tehát a stroke-os állandó félelemben él, senki nem nyugtatja meg, hogy nem lesz következő. Én 2 év után >> találtam egy módszert ez ellen<< , de van, akin ez sem tud segíteni. És ezen a véralvadásgátló gyógyszerek sem mindig segítenek, mert mint nemrég megtudtam, ha nem megfelelően hígítja a vért, és az túl híg lesz, akkor a vérzéses stroke-ra nagyobb lesz az esély. Ezért kell kérni az időszakos laborvizsgálatnál a vérsűrűség (INR - 2,5 és 3 között a jò nekünk) mérést is.

Szóval ha én orvos lennék, minden figyelmemet afelé fordítanám, hogy megelőzzem a keringési betegségeket, így a stroke-ot is, és ha már megtörtént a baj, arra koncentrálnék, hogy >>mi okozta<<, és azt redukálnám, mert a stroke-kal nincs vége az egészségügyi problémáknak. Valamint a már kialakult stroke-nál tovább néznék az életmentésnél, és nagyobb figyelmet fordítanék az utógondozásra, mert az is nagyon fontos, hogy az ember használható minőségben élhesse tovább az életét.

 

 

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold >>a blog facebook oldalát<<, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.

Ha tetszett, nyomj egy TETSZIK-et a cikk végén.

Ha stroke-os beteg, hozzátartozó, vagy segítő vagy, pedig csatlakozz >>a támogató csoportunkhoz<< a facebook-on!