Enikőt már betegsége előtt ismertem, a facebookon kísértem figyelemmel a kórházi bejegyzéseket, amit még a családtagok tettek fel, segítséget kérve ismerősöktől, barátoktól, hogy támogassák távolról ill. imádkozzanak gyógyulásáért! Döbbenten néztem az alig fél perces bejátszást, ahol Eni beszélt hozzátartozójához, de érthetetlen, és összefüggéstelen hangok hagyták el a száját.

Szörnyű érzésem volt, fiam volt osztálytársát látva, Eni személyében, egy fiatal lányt, magatehetetlenül.

Februárban volt a Storke-ja, én 2013 áprilistól kezdtem el foglalkozni Vele édesanyja kérésére.

Mivel lelki oldással foglalkozom, az első, ami fontos volt számomra, hogy megtudja Eni is (a kronobiológia segítségével) milyen energiákat hozott magával, mi az ami a betegség irányába mutatott, mik azok a lelki tényezők amik alá ásták egészségét. Mire kell odafigyelnie az elkövetkezendő időszakban, hogy tud megbocsátani, elengedni stb. meditációs folyamatban.

Támogatást útmutatást kapott a számmisztika által, az előtte álló feladatokra ami „vállalt” feladata, illetve a személyes évekre vonatkoztatva mi felé halad.

Természetesen ezzel egy időben, fülakuptunktúrával a két fő idegpályára ható energiák és a belső tisztulás folyamatát elősegítve stimuláltam megfelelő pontokat. Azután jött a speciális energia masszázs, kiemelt gyakorlatokkal az izmok lazítása érdekében szintén az energia segítségével.

Belső látásom segítségével, masszírozás közben figyeltem fel gócpontokra, amiknek a stimulálása tűvel, vagy ujjnyomással oldódtak, és váltak lazábbá az izmok. Hosszú folyamat volt, az első időben hetente 3-szor, majd heti 2-szer találkoztunk. A Test meridiánjain haladva jelentek meg azok a jelzések, amik felhívták magukra a figyelmet, hol és mihez kell nyúlnom illetve mennyi ideig kell vele dolgoznom. Előfordult, hogy az egész testen végighaladva az egészséges lábat is hosszú ideig kellett masszíroznom, hiszen nagyon meg volt terhelve a másik láb „gyengesége” miatt.

Volt, hogy eltört a mécses, vagy feszült-ideges volt, mert nem úgy haladtunk, ahogy Ő szerette volna. A sok beszélgetés mégis feltöltődést hozott, és adta az új ötleteket, lehetőségek keresését. A hangulati hullámzás minden beteg esetében fennáll. Ebben az esetben is lehet, hogy nagyobb erővel vagy kitöréssel, de amíg újra magára nem talált teljesen, meglelve a biztos pontot saját magában és a hozzá közelállókban, - Ő is érezte labilis a helyzet -!

Eni kitartó volt, hiszen önállóan állított fel célokat pl. egyre több ház körüli sétákat, teraszon a kínzó gyakorlatokat, amit sokszor terhesnek és reménytelennek érzett, de csinálta, egyre többet – egyre többször. Irigyeltem kitartását, erejét, mert tántoríthatatlan volt! MEG AKART GYÓGYULNI és ebből nem engedett!

Körülbelül 3 és fél hónapot dolgoztunk együtt, öröm volt látnom, ahogy minden egyes találkozásunkkor mindig valami újat csinált, vállalt feladatokat, főzött, változtatott az étkezésén, fogyott, otthoni munkát vállalt, tervezte a repülőutat, hogy még abban az évben amikor a stroke elérte megmutassa szerelmének akire már nagyon vágyott, hogy a teljesség felé halad, és nem mond le semmiről sem.

Mária

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.