Az első gyógytornászom mellett a nővérek közül is megszólaltattam párat (később közzé teszem), mert nem titok, hogy én bennük látom a gyógyulásom első szakaszának inspiráló erejét. Amikor az ember 100-ról 0-ra esik vissza, és semmilyen szinten nem tudja ellátni maját, rengeteget számítanak az első hetek, amíg megtanulja, hogy a leleményesség nagyon fontos, noha még harmatgyenge, és ügyetlen; és az is, amíg megtanul kérni. Az ember felnőtt korban már önálló, és megtanulja, hogy ellátni magát minden nap. De ez egy olyan betegség, amely ettől megfosztja, és ezt is külön meg kell tanulni, hogy merjünk segítséget kérni, amikor szükségünk van rá. Addig nincs baj, amíg ezt meg nem szokja valaki, és elkényelmesedik, hiszen valaki mindig megcsinálja majd a dolgokat.

A nővérek, és ápolók voltak azok, akik visszaadták a hirtelen elveszett méltóságomat azzal, hogy emberként kezeltek, és nem beteg, érték csökkent emberként. Ez nagyon fontos lépése volt a gyógyulásomnak. Számomra még fontosabb, mint amit az orvosok tettetek értem, pedig az is fontos volt. Valószínűleg azért, mert a nővérek jobban képben voltak, hogy hogy kell egy stroke-os beteggel bánni, és nem csak a technikai részére fókuszáltak. Azóta ez természetesen már megváltozott, és semmiben nem szorulok segítségre, de hálás szívvel gondolok vissza azokra az időkre, annál is inkább, mert tudom, a nővérek és ápolók milyen sanyarú körülmények között kell hogy dolgozzanak. Ugyan itt sem mindenki alkalmas arra a munkára, amit végez, de nagyrészt ezt ők hivatásként fogják fel, az ilyen Emberek előtt pedig megemelem a kalapom!.

Alább tehát egy volt ápolóm sorait olvashatjátok, akinek ezúton is köszönöm az emberséges, és körültekintő bánásmódot.

 

Figyelembe kell venni,hogy egy-egy fiatal hölgy férfi ápoló kezei közé is kerülhet. Az elfogadott az egészségügyben a NŐVÉR, az elnevezésben is benne szerepel a női nem. Én Veled kapcsolatban kértem, hogy ne kelljen hozzád mennem, ha a szükségleteidet végzed! Nem azért, mert nem volt kedvem, hanem, mert a női mivoltodban nem akartalak zavarni. Számomra NŐ voltál,és azt akartam, hogy ezt ne felejtsd el! Gondolom szívesebben vetted a lányok segítségét az elején. Én arra hajaztam Veled kapcsolatban, hogy lelket öntsek beléd! Mikor először beszéltem Veled, próbáltam érzékeltetni, hogy ez egy átmeneti állapot, és nem vagy emberileg kevesebb azért, mert ez történt Veled, és azt is mondtam,hogy türelem kell, fiatal vagy, össze tudod kapni magad! Az,hogy bennem mi játszódott le, hogy mennyire tartottam igazságtalannak a sorsot, nem mutathattam Neked!!! Emlékszem, mikor ezt mondtam Neked elsírtad Magad, de tudtam, hogy jobban leszel, és nagyon büszke vagyok Rád, le a kalappal! Utólag elnézést, ha akkor rosszul estek a mondataim, de tudtam, hogy egy gyógyulás kezdetéhez szólok hozzá! Én azt szerettem volna, ha érzed azt, hogy van remény, hogy nem vagy más, mert beteg vagy, ha ezt sikerült elérni, már megérte!

 

Jó egészséget kívánok Neked!