Hetvennegyedik bejegyzés - Stroke kérdezz-felelek

Vészhelyzetben
 

HA A TÜNETEK BÁRMELYIKÉT ÉSZLELED, AZ IDŐ A LEGFONTOSABB!

Mentők telefonszáma: 104

 

Kérd meg:
Mosolyogjon!

Kérd meg:
Emelje fel mindkét karját!

Kérd meg:
Beszéljen, mondjon egy egyszerű mondatot
(összefüggően: pl. Szép napunk van.)!

Azonnal hívja a mentőket (104) és mondja el a tüneteket, ha az illetőnek a három kérés teljesítésének bármelyikével nehézsége van!




A stroke ellátása
A tünetek észlelésétől az akut ellátásig

Az esetek egy részében a szélütés bizonyos előjelekkel jelentkezik, ilyen például rövid, átmeneti agyi működészavar. A már bekövetkezett szélütés tüneteiből következtetni lehet, hogy az agy mely része károsodott, ezért különösen fontos, hogy a veszélyeztetettek ismerjék és felismerjék ezeket, és a tünetekről mindenképpen tájékoztassák a kezelőorvost.

Már a szélütés gyanúja esetén is azonnal mentőt kell hívni. Minél előbb kórházba kerül a beteg, annál nagyobb esélye van a túlélésre és arra, hogy a lehető legkevesebb maradványtünettel gyógyuljon fel a betegségből.

A diagnózis és vizsgálóeljárások

A szélütés tünetei nagyon sok fontos információval szolgálhatnak a kezelőorvosnak, hiszen ezek alapján könnyebb behatárolni az agy érintett részét és megállapítani azt, hogy melyik ér záródott el vagy sérült meg. A kezelőorvos ezt követően a beteg részletes testi és szellemi állapot felmérését végzi el, majd részletes laboratóriumi vizsgálatok és EKG vizsgálat készül.

Az agyat ellátó ereket ultrahangberendezéssel (Doppler ultrahang) vizsgálják. A vizsgálat során mérik az erekben a véráram sebességét, ill. mód nyílik az erek belső felszínén létrejött felrakódások ("érelmeszesedéses plaque") vizsgálatára.

A szívüregei-, illetve a szívbillentyűk állapotát echokardiográfiás vizsgálattal mérik fel, mely a mellkason keresztül és szükség szerint nyelőcsövön keresztül történik, ennek során a billentyűk meszes felrakódásait, záródási rendellenességüket, esetleges szívüregben található rögöket és a szív teljesítményét tudják felmérni.

A keringészavar következtében létrejött agyállomány-sérülés képi megjelenítése számítógépes rétegvizsgálattal (CT), illetve mágneses magrezonanciás (MRI) vizsgálattal lehetséges. Az esetek nagy részében a károsodott terület kimutatható és nagysága jól becsülhető, valamint a kóreredetre (érelzáródásos vagy vérzéses) is fontos információkat nyerhetünk. Ez utóbbi vizsgálat segítségével az agyi nagyerek feltérképezése is elvégezhető (MR angiographia=katéter nélküli érfestés). Az akut időszak után több esetben az agyerek betegségének további tisztázására digitális angiográfiát (katéter felvezetése perifériás éren keresztül) végeznek.

A sürgősségi ellátás

A szélütésen frissen átesett betegeket erre a célra kialakított stroke osztályon vagy szükség szerint stroke intenzív osztályon látják el. A betegeknél állandóan ellenőrzik a vérnyomást, a pulzusszámot, légzésszámot, folyadék-ionháztartást.

A betegek agyi keringésjavító infúziós, illetve agyi infarktus esetében véralvadásgátló kezelésben részesülnek.

Néhány esetben sebészi beavatkozással távolítják el a vért, ill. vérbomlási termékeket, emellett ha a nyaki nagyereken jött létre súlyos szűkület ennek megoldása is sebészeti úton lehetséges.
A stroke megelőzése
Azoknál, akik már elszenvedtek egy szélütést újbóli előfordulásának kockázata az egészségesek kockázatának tízszerese. Világviszonylatban is a szélütések számának növekedése várható, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a megelőzés módszereire. A szélütés megelőzésére eddig alkalmazott módszerek, mint például az antiaggregációs kezelés (aszpirin, ticlopidine, clopidogrel) és a műtéti beavatkozás nem mindig voltak megfelelőek.

Az aszpirin kb. egynegyed-egyharmad arányban csökkenti az újabb szélütés előfordulásának kockázatát azon betegek esetében, akiknek kórelőzményében szerepel egy előző érelzáródásos stroke esemény.

Az elzáródott, beszűkült nyaki verőerek "megtisztítása" érdekében végzett műtétek az érelzáródásos stroke utáni betegek bizonyos százalékánál szintén csökkenthetik a szélütés kockázatát.

A PROGRESS az első egyik olyan vizsgálat, mely bizonyította, hogy az ACE-gátló perindopril alapú terápia jelentősen csökkenti az ismétlődő stroke kialakulásának rizikóját, akik az előzőekben már átestek valamilyen agyi történésen (stroke, TIA). A vizsgálat eredményeit 2001. június 16-án Milánóban mutatták be az Európai Hipertónia Társaság konferenciáján.
A stroke rizikófaktorai
A stroke tünetei
A stroke legtöbbször a reggeli-délelőtti órákban alakul ki, az esetek többségében a következő fenyegető tünetei és előjelei lehetnek:

féloldali végtaggyengeség- bénulás
átmeneti látásvesztés az egyik szemen
kettőslátás, látótérkiesés
beszéd megértési zavarok,
szóformálási nehézségek
zavartság, szédülés, fejfájás
hirtelen fellépő eszméletvesztés
Ezek a tünetek lehetnek múló jellegűek vagy maradandóak, és együtt vagy külön-külön is előfordulhatnak.

A szélütés utáni első órák a túlélés és a maradandó károsodások elkerülése szempontjából kritikusak, ezért már a szélütés gyanúja esetén is azonnal mentőt kell hívni.

Tévhit, hogy a stroke csak az idősek betegsége, fiatal és középkorú felnőtteknél, illetve gyerekkorban is felléphet (betegek körülbelül egyharmada 65 év alatti). Előfordulásának valószínűsége a kor előrehaladtával nő, ami azzal áll összefüggésben, hogy a szív rendellenességei (infarktus, ritmuszavar), illetve a háttérben gyakran álló érszűkület, mely az általános érelmeszesedés talaján jön létre, ebben a korban gyakoribbak.
A szélütés
A szélütés - ahogy elődeink látták

Hippokratész, az orvosok atyja elsőként tanulmányozta az agyi katasztrófát és annak hatásait. A görögök, bár koruk népeihez képest igen nagy tudást halmoztak fel, az emberi szervezet működését teljes egészében nem ismerték, úgy hitték, hogy az ember a természet kegyes és néha könyörtelen játékának része, ezért a szélütést egy váratlanul fellépő, ellenőrizhetetlen eseménynek tekintették, akár egy villámcsapást. Azért is nevezte Hippokratész a szélütést "plesso"-nak, melynek jelentése erőszakosan megütve, vagy villámcsapás által sújtva.

Az időszámításunk szerinti második századból származó orvosi beszámolókból kitűnik hogy az orvosok úgy hitték, hogy a szélütés megelőzhetetlen és gyógyíthatatlan. A XVI. században a betegség egy új dimenzióval bővült: a szélütést Isten csapásának vélték, angol megfelelője, a 'stroke' (=csapás) is ebből a korból, az "Isten csapása" kifejezésből származik.

Az európai kultúra mellett az ősi Kínában is sokat foglalkoztak ezen megbetegedéssel, felfogásuk szerint a stroke-hoz hasonló folyamat az emberi szervek mindegyikében előfordulhat - ami igaz is, hiszen a szélütés érrendszeri megbetegedés eredménye, mely a test különböző részeiben hasonló mechanizmussal létrejövő kórállapotokat hozhat létre.

Mi történik agyi érkatasztrófa során?

A szélütés az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működészavar, mely maradandó károsodásokat vagy halált okozhat. Alapvetően két formája ismert: az agyi infarktus, mely az esetek kb. 80%-ában fordul elő, ekkor az adott agyterület nem kap elégséges vért a funkciók ellátásához, illetve az agyvérzés, az esetek kb. 20%-ában, amikor vér lép ki az érpályából és így roncsolódik az agyállomány. Sajnos a betegség "ellenszerét" nem ismerjük, ezért is nagyon fontos a stroke, illetve az ismétlődő stroke-ok megelőzése (az első szélütés után tízszer nagyobb az esélye egy újabb eseménynek, ami az esetek többségében lényegesen súlyosabb, mint az azt megelőző).
Gyakran feltett kérdések
Akinek már volt stroke-ja, az veszélyeztetettebb?
Igen, azoknál, akik már elszenvedtek egy szélütést újbóli előfordulásának kockázata az egészségesek kockázatának tízszerese.
Gyógyítható-e ez a betegség? Van-e rá gyógyszer?
A stroke nem gyógyítható betegség, viszont a második vagy harmadik stroke kialakulása megelőzhető az életmód változtatásával, és gyógyszeres kezeléssel.
Hogyan kezelik a stroke-ot kapott betegeket?
A szélütésen frissen átesett betegeket erre a célra kialakított stroke osztályon vagy szükség szerint stroke intenzív osztályon látják el. A betegeknél állandóan ellenőrzik a vérnyomást, a pulzusszámot, légzésszámot, folyadék-ionháztartást.
Kihez fordulhatok a betegséggel kapcsolatos kérdésemmel?
A honlap számos témával foglalkozik, sok kérdésre válaszol. Amennyiben a honlap áttekintése után is maradnak kérdései, keresse fel háziorvosát vagy lépjen kapcsolatba az OPNI szakembereivel: stroke@opni.hu
Kik a legveszélyeztetettebbek?
Az életkor növekedésével megnő a stroke valószínűsége is, de ez nem kizárólag az idősek betegsége. Ugyanakkor igaz, hogy a szélütés 25%-kal magasabb arányban fordul elő a férfiak, mint a nők körében. A stroke rizikóját egyes betegségek is növelhetik, melyek egy része összefüggésben van az életmóddal is.
Megelőzhető-e a stroke?
A stroke kialakulásában számos tényező játszik szerepet, melyek egy része befolyásolható, egy része viszont nem befolyásolható. A befolyásolható tényezők csökkentésével drasztikusan lehetne a szélütések számát csökkenteni. Ezek közé tartoznak az életmóddal összefüggő rizikófaktorok és a stroke rizikóját növelő betegségek.
Azoknál, akik már elszenvedtek egy szélütést újbóli előfordulásának kockázata az egészségesek kockázatának tízszerese. A megelőzésre több lehetőség is van: ilyen az antiaggregációs kezelés (aszpirin, ticlopidine, clopidogrel) és a műtéti beavatkozás. Újabb kutatások bizonyították, hogy az ACE-gátló perindopril alapú terápia jelentősen csökkenti az ismétlődő stroke kialakulásának rizikóját azoknál, akik az előzőekben már átestek valamilyen agyi történésen (stroke, TIA).
Melyik napszakban a leggyakoribb a szélütés?
Bármennyire meglepő, a stroke legtöbbször délelőttre időzíti csapását. Kimagaslóan sok szélütést észlelnek 8 és 10 óra körül, lényegesen többet, mint az éjjeli órákban.
Mi a teendő a stroke tüneteinek észlelésekor?
Már a szélütés gyanúja esetén is azonnal mentőt kell hívni, mert a szélütés utáni első órák a túlélés és a maradandó károsodások elkerülése szempontjából kritikusak.
Mi az a TIA?
A TIA a transiscaemias attack rövidítése, mely átmeneti vérhiányos rohamot jelent, gyakran ministroke-nak nevezik.
Mi magyarul a 'stroke'?
A 'stroke' szó szerint ütést jelent (angolul), összefoglalóan így nevezzük az agyi érkatasztrófákat, tehát az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működészavart.
Mik a stroke tünetei?
- féloldali végtaggyengeség- bénulás
- átmeneti látásvesztés az egyik szemen
- kettőslátás, látótérkiesés
- beszéd megértési zavarok,
- szóformálási nehézségek
- zavartság, szédülés, fejfájás
- hirtelen fellépő eszméletvesztés
Milyen eszközök segítik a stroke-on átesett betegeket?
Több olyan eszköz, megoldás létezik, mellyel könnyebbé tehetjük a lábadozó beteg életét. Ilyen például az átlagosnál magasabb ágy és a falra szerelt kapaszkodó, melyről a stroke-on átesett beteg könnyebben fel tud kelni. A járókeret, a háromlábú és egylábú bot a járás gyakorlásában segít. Fürdésnél hasznos egy erős fából készült rácsot készíteni, amely szélére ülve a beteg könnyen be tudja emelni a lábát a kádba. A mellékhelyiség használatát megkönnyíti a gyógyászati segédeszköz boltokban kapható toalettemelő, amely megemeli az ülőke magasságát.
Milyen szakemberek segítik a stroke-on átesett betegeket?
A beteg háziorvosának nagy szerepe van a beteg gyógyításában, ő konzultál a beteg kórházi orvosaival, felírja a szükséges gyógyszereket és ellenőrzi a gyógyszerszedést, valamint folyamatosan figyelemmel kíséri a szükséges utóvizsgálatokat, a javulás ütemét. Gyógytornász a mozgáskoordináció javításában, logopédus a beszédproblémák, a neuropszichológus az érzelmi és értelmi zavarok megoldásában tud értékes és hatékony segítséget nyújtani.
Örökölhető-e a stroke
Igen, a családban előforduló agyi érbetegség a stroke rizikóját növelheti.
Rehabilitáció, tanácsok hozzátartozóknak
A rehabilitáció segíthet a gyógyulási folyamatban és mindenekelőtt abban, hogy a lábadozó - lehetőségei szerint - újból aktív életet éljen. Ezért ennek a folyamatnak a lehető legkorábban el kell kezdődnie, minden esetben ebben járatos gyógytornász segítségével. A kezelőorvosok és a családtagok tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy a rehabilitációban részesült szélütésen átesett betegek sokkal hamarabb épülnek fel és a későbbiekben is jobb életkilátásaik vannak, mint azoknak a betegeknek, akiknél ez valamilyen okból nem valósult meg.

A szélütésen átesett - szélütést túlélt - beteget az esetek többségében néhány hetes kórházi kezelés után hazaengedik. A javulás sokszor már a kórházban megkezdődik, ennek további folytatása otthon valósul meg, ami hosszú heteket, hónapokat vehet igénybe. Ez alatt először az "alacsonyabb rendű" ismeretek térnek vissza, de a gyógyulás lépcsői nagyban függenek az agyat ért károsodás mértékétől is. A bonyolultabb, kifinomultabb összjátékot igénylő tevékenységek elvégzéséhez több idő és gyakorlás kell, ezért a családtagoknak és a segítőnek türelmesnek kell lenniük és minden apró javulásnál bátorítaniuk kell a beteget.

Tanácsok hozzátartozóknak:

A hozzátartozóknak többnyire nem kis gondot okoz, hogyan ápolják, gondozzák az ágyhoz kötött beteget. Ebben segíthetnek a következő tanácsok:

Az ágyhoz kötöttségtől az önálló járásig sokszor hosszú az út
A betegnek sok pihenésre van szüksége, ezért a betegágyat próbáljuk a lakás legnyugalmasabb helyiségében elhelyezni. Ha megoldható, próbáljunk magasabb ágyat biztosítani a beteg számára, mert így könnyebb lesz a felállás. Ajánlatos a beteg ágyát a fal mellé helyezni, mert az az egyik oldalon megvédi a beteget az eséstől, és a falra kapaszkodót szerelhetünk, mely felülésnél, oldalra fordulásnál nagy segítséget jelenthet. Ha nincs mód arra, hogy az ágyat a falhoz toljuk, akkor egy tornászgyűrűhöz hasonló eszközt szerelhetünk az ágy fölé, amely szintén segítheti a mozgást.

A javulás első jele, ha a beteg már ki tud ülni az ágy szélére. Ha a beteg már stabilan tud ülni, szükségessé válik a tolószék alkalmazása, a tolószékből felállva járókerettel gyakorolható tovább a járás, amely a későbbiekben felcserélhető háromlábú, majd egylábú botra. Egyik segédeszközről a másikra való áttéréskor segítsük a beteget, mert az új eszköz használata szokatlan lehet. Mindig az ebben járatos gyógytornász utasításai szerint járjunk el.

Ha a beteg már a járást gyakorolja, ügyelni kell a fokozott balesetveszélyre. Amíg nem tud biztonsággal egyedül közlekedni a lakásban, mindig legyünk mellette, hogy az esetleges elesést megakadályozzuk. Sokszor elég egy rossz mozdulat az egyensúlyvesztéshez és az eleséshez.

Mikor a beteg járóképessé válik, szintén sok probléma merülhet fel. A mellékhelyiség használatát megkönnyíthetjük, ha a gyógyászati segédeszköz boltokban kapható toalettemelőt alkalmazunk, amely megemeli az ülőke magasságát. A kádfürdő a járóképes beteg számára is veszélyes lehet, ezért ajánlott a kádra egy erős fából készült rácsot készíttetni, amely szélére a beteg ráül, és lábait könnyen be tudja emelni a kádba. A WC ülőke és a fürdőkád vagy zuhanytálca mellett a megfelelő magasságban elhelyezett kapaszkodó felszerelése elengedhetetlen.

Tornagyakorlatok az önállósodás útján:
A korai fizioterápia szerepe rendkívül fontos az izommerevség megelőzésében. Ez a jelenség a lebénult végtagokban fordul elő, ahol a nem használt izmok és inak megmerevednek, megrövidülnek, és kóros helyzetben rögzülnek. A fizioterápia kezdetben gyengéd nyújtást és passzív mozdulatok alkalmazását jelenti, biztosítva a karok és a lábak rugalmasan tartását, megelőzve az izomösszehúzódások kialakulását. A fizioterápia segíthet még az egyensúly fejlesztésében, az izmok erősítésében és a mozgáskoordináció javításában. Megfelelő tornagyakorlatokkal csökkenthető az izmok "elmacskásodása", megelőzhető az ízületek mozgásterjedelmének beszűkülése, fokozható az ízületek teherbírása. Ezeket a gyakorlatokat már a kórházban elkezdik, majd a beteg otthonában gyógytornász segítségével tovább célszerű folytatni, aki személyre szóló programot készít a rászorult számára.

"Kínos" problémák
A betegek egy részénél inkontinencia, azaz vizelettartási rendellenesség alakul ki, amelynek otthoni ellátása szintén a családtagok feladata. Gondoskodni kell arról, hogy az ágytál mindig a beteg keze ügyében legyen, másrészt praktikus módszer eldobható inkontinencia betét használata, amely a gyógyászati segédeszköz boltokban kapható. A pelenkázás azonban átmeneti megoldás, törekedni kell arra, hogy a vizeletürítést ismét szabályozni tudja a beteg. Ehhez nagy türelemre és kitartásra van szükség.

A mozgásszegény életmód következtében gyakran küzdenek székrekedéssel a szélütésen átesett betegek. Ez az esetek többségében orvosi (gyógyszeres) segítséget igényel, általában addig, amíg újra járóképessé nem válik a beteg és vissza nem tér a normális bélműködés.

A tartós fekvés nemcsak a mozgásszerveket károsíthatja
A hosszan ágyhoz kötött betegeknél ugyancsak problémát jelenthet a bőrt érintő felfekvések kialakulása. A beteget látogató körzeti ápolók ismerik azokat a technikákat, amelyekkel a sebek kialakulása elkerülhető, és a családtagokat is megtaníthatják azok alkalmazására. Ennek egyik módszere az, amikor speciális párnákat helyeznek a sarok, a könyök, a gerinc keresztcsonti része alá, hogy védjék a legnagyobb nyomásnak kitett testrészeket a bőr felmaródásától és a sebek kialakulásától.

A testhelyzetek gyakori változtatása azért is rendkívül fontos, mert a hosszú ideig tartó háton fekvés gyakran okoz tüdőgyulladást, főként azoknál a betegeknél, akiknek a beszéddel és a nyeléssel is problémái vannak.

Kiszolgáltatottan és reménytelenül?
A szélütésen átesett betegek nagy részét érintő egyik leggyakoribb probléma a depresszió. Még a legfüggetlenebb, leggyorsabban gyógyuló és leggondosabb ápolásban részesülő túlélők is nagymértékben veszélyeztetettek a depressziós tünetegyüttes szempontjából, hiszen a betegek gyakran frusztráltak a bénulás, illetve mozgáskorlátozottság miatt. Zavarba ejtőnek és kínosnak találhatják, hogy a családtagokra, barátokra, vagy ápolókra szorulnak személyes tevékenységeik, mint például a fürdés, a WC használat, étkezés vagy öltözködés közben. Főként az első időszakban reménytelennek érzik helyzetüket, nagyon nehéz elfogadni a megváltozott testképet és annak tudatát, hogy szinte mindenben mások segítségére szorulnak.

A depresszió gyógyítható
antidepresszáns gyógyszerek, illetve pszichoterápia segítségével - és természetesen a családtagok érzelmi támogatásával. Már a kórházi kezelés ideje alatt is van lehetőség neuropszichológus bevonására, aki segítséget tud nyújtani az érzelmi és értelmi funkciók javításában, ezen ülések folytatása a páciens hazabocsátása után is elengedhetetlen.

Hogyan mondjam el?
A szellemi képességek hanyatlása, valamint a beszédjükben korlátozott betegeknek kommunikációs problémák fokozhatják a depresszió érzését. A beszédproblémák kezelésében nyújt segítséget a logopédus szakember.

A beteg önmagáért folytatott erőfeszítésében nélkülözhetetlen a hozzátartozók segítsége. Nagyon nehéz jól segíteni, úgy, hogy a családtagok segítő tevékenysége a beteg fejlődését segítse, de a lábadozó eközben ne érezze görcsösnek magát az iránta támasztott túlzott követelések miatt. Ellenkező esetben, ha a beteg helyett mindent elvégzünk, mindenben kiszolgáljuk őt, akkor passzívvá, kiszolgáltatottá tesszük és nem segítjük elő a gyógyulását. Ez a helyzet a családtagoktól nagyfokú önuralmat igényel. Azzal, hogy hagyjuk őt küzdeni, alkalmat adunk számára a győzelem kivívására. Még saját viselkedésünk, mozdulataink, hangulatunk, kézfogásunk görcsössége vagy nyugodt magabiztossága is üzenetet jelenthet a beteg számára, melyek segítségével oldódhat a beteg magánya és a reménytelenség érzése.

Ha érdekesnek találod, amit olvastál, lájkold a blog facebook oldalát, mert naponta teszek ki olyan tartalmakat, amiket itt nem osztok meg.