Megvolt a második közért-túra (az első múlt héten volt, kocsival) gyalog 6 sarok, de kidöglöttem rendesen a napon. Persze bottal, meg cipelni
még nem tudok. Napok óta egyedül zuhanyzom, jó, fürdetőszékben, amit a kádra tesznek, de akkor is. (Ha nehezen is) egyedül bekötöm a cipőm.
Ezek egyszerűnek tűnő dolgok, de higgyétek el, nem is olyan könnyűek.

Egyik nap végig csináltam egy fitness dvd-t, ami nem ment az egyensúly hiánya miatt, azt behelyettesítettem általam kitalált gyakorlatokkal.
Rendesen leizzadtam a végére, de más dolgom nem lévén ugye, elfáradhatok akárhogy.

Miután megtanultam egyedül cipőt kötni nagy nehezen, jön a szandálszezon (most se zoknival) ami legalább tépőzáras (hehe).
Ilyen kis dolgok, hogy jobb kézzel mosok fogat, még ha nehéz is megemelni a karom; vagy hogy begumizom a hajam - már nem is szokott ide kerülni.

Már nem fáradok el annyira ugyanazon a távon, de továbbra is sántítok. Amit pl. észrevettem, hogy sokkal több dolgot csinálok jobb kézzel.
Belém nevelték, hogy ne feküdjek rajta, nehogy összetörjem vagy valami, most már simán fekszem rajta, támaszkodom vele, feltolom magam stb.

Holott ez pangó időszak lenne - mindig van ilyen - amikor nem fejlődöm, csak a szervezetem dolgozik belülről, mégis csinálok új dolgokat (pl. hímzek bal kézzel, de erről később).

Ma írok a BKV-nak, FKF-nek stb, lehet, hogy időpocsékolás, de épp ráérek :))
Néha beszélek a régi barátaimmal. Olyan jólesik hallani a hangjukat ennyi idő után... Persze, van, aki lemorzsolódik, de nem bánom.
Ha a legnehezebb időkben nem voltak mellettem, nincs is rájuk szükségem.

Több betegségem (inkább apró kellemetlenségek) eltűnt, azt várom- visszajönnek-e. Pl. a melegfrontra érzékeny voltam mindig, de sokáig nem voltam az,
aztán visszajött. Vagy a reflux. Ilyenekre gondolok. Azért érdekes, hogy a szervezet fontossági sorrendet állít és az fáj, aminek muszáj :D

A jobb kezemet illetően eszembe jutott még egy dolog (a jobb lábamat azért nem említem, mert azt állandóan használom, egy izom van letapadva, vagy még béna, ami nem enged sarokra állni, és ezért sántítok)
, hogy állandóan harcolok saját magammal arról, hogy megcsinálok-e valamit jobb kézzel ha nehéz is; de azzal a lendülettel meg is győzöm magam, hogy noha ehhez még
nem elég erős, és lehetne várni, amíg jobb lesz, és akkor megpróbálni; de ettől (amire készülök) még erősebb lesz. Általában, a második érv győz, mert az, hogy meg akarok
csinálni csomó mindent, erősebb, mint a nemtudom, meg a félelem.

Mára ennyi, majd ha lesz mondanivalóm, szólok :)